Haruka
*Felnéz.* Nekem jó így. *Sóhajt egy aprót.* Inkább pihenj. *Ha kell, az ágyra is visszadönti a fiút. Hm. Próbál belegondolni abba, hogy többet nem úszik. Nehéz. De Makoto nélkül már kedve sincs.*
Makoto
*Egy ideig csak halkan sóhajtozik és a plafont figyeli, de elnehezedik a szemhéja, megnyugtatja, hogy valaki mellette van, így el is alszik...*
Haruka
*Összehúzza magán a törölközőt, majd a fiúra emeli a tekintetét. Amint elalszik, felkel a székről és kilépked. Keresni akar egy nővérkét, hogy ruhát kérjen tőle. Fázik... és nem akar megbetegedni.*
Nőverke
*El van foglalva a dolgával és nem is foglalkozna Haru-val... ha nem venné észre a másik pillanatban. A gyönyör kiül az arcára, beleértve a mögötte álldogáló nőket is, tátott szájjal mérik végig a fiatal fiút, majd dadogva megkérdezi- Se-segíthetek? *-*
Haruka
*Látva ezeket a tekinteteket... inkább visszamenne Makotohoz. De a kérdésre megköszörüli a torkát és bólint.* Igen, az... jó lenne. Itt maradok éjszakára az egyik barátomnál és jól jönne pár ruha, amit felvehetek. Esetleg... tudna ebben segíteni?
Nőverke
-Persze!- Gyere velem! A raktárban biztosan találunk valamit!*mosolyog és örül magának. A raktárból előad Haru-nak egy fekete pólót és egy terepszín halászgatyót*
Haruka
*Indul a nővérke után, a többi nő tekintetét kerülve. A ruhákat átveszi, majd elhadar egy "köszönöm"öt. És indul a férfi mosdóba, hogy átöltözhessen.*
Makoto
*Makoto telefonja csipogni kezd. Felébred. Haru szobájáben vannak... A nap a szemébe süt. Alig lát valamit. ~Mennyi az idő?*Ahogy mozdulna, észreveszi, hogy Haru hozzá bújva aludt egész éjjel... A telefon után kap, hogy leállítsa az ébresztőt. Zavarban van a helyzettől. Úgy érzi, mintha lángolna az arcbőre. A fiú vállára teszi a kezét és finoman megrázza- Haru...!
Haruka
*Oh, szóval csak egy álom. Makoto álma... ő valami békésebbet álmodott. Senkit sem tiltottak el az úszástól és nem érezte magát rosszul a plussz két fő miatt xD a rázogatásra megmozdulnak az ajkai, de még mélyen alszik. Kicsit megöleli Makotot így álmában.*
Makoto
*Végigfut rajta egy kellemes érzés, ami egyben zavaró is- Haru...! ><' Ébresztő, még haza kell ugranom, mielőtt indulunk...
Haruka
*Lassan felébred és úgy néz fel Makotora. Aztán feleszmél és elszakad tőle, lecsúszik mellé az ágyra. Megdörgöli a szemeit, majd ásít egyet.*
Makoto
*Feláll és kisebb mozdulatokkal nyújtózik egyet, miközben a feje kezd megtelni az esti álom szörnyűségeivel...Mit álmodott? Te jó ég... Idegesebb, mint azt gondolta. Na de most elkezd inkább átöltözni
Haruka
*Lassan felül és a fiúra pillant.* Makoto... ezt a nyári munkás dolgot nem tolhatnánk el holnapra?
Makoto
*Rápillant*- Miért? Van valami terved mára? *mosolyog, miközben felveszi a pólóját*
Haruka
*Kicsit vállat von.* Nincs konkrét, csak... elmehetnénk úszni.
Makoto
-Úszni? Hová? * indul a fürdő felé*
Haruka
Strand, tengerpart... de ha a munka sürgős, akkor mehetünk. Csak egy... ötlet volt.
Makoto
-Nos, a nyaraló a tengerparton van, ha gondolod, végül is nem vagyunk időhöz kötve*szól a fürdőből és éppen az arcát öblíti*
Haruka
*Feláll és a fiú után lépked.* Jól van... *Makoto ajkaira téved a tekintete, elmereng, majd megrázza a fejét.*
Makoto
*Nem törli meg az arcát, és a haja is vizes marad, de nem bánja, hőség van. A konyhapulthoz megy és tölt magának vizet- Hazamegyek a cuccaimért, addig nyugodtan készülődj... De... *Eszébe jut a tegnapi együttlétük...- Még meggondolhatod magad*mosolyog és belekortyol a vízbe*
Haruka
*Az nem is volt olyan együttlét. A fiú után néz, követi.* Ne csináld. Nem fogom meggondolni magam, hisz... veled szeretnék lenni.
Makoto
*Lassan leteszi a poharat a pultra és kérdőn fürkészi a fiú tekintetét- Rendben, akkor... Megyek is. Körülbelül háromnegyed óra múlva jövök*néz a karórájára mosolyogva.~ Biztosan nem úgy értette...
Haruka
Igyekszem elkészülni... mire visszaérsz, összedobok valamit enni is. *A konyhába lépked xD*
Makoto
*Kimegy az ajtón és hatalmasat sóhajt~ÁH! Biztos nem úgy értette! Csak barátok vagyunk! B-A-R-Á-T-O-K...!*azzal el is indul*~Elvégre tegnap csak összezavartam. És magamat is rendesen! Szerelmes lennék a legjobb barátomba? Komolyan... Mit gondoltam? !
Haruka
*Pedig nincs kizárva, Makoto. Elkezd valami kaját csinálni és mereng közben, de nem osztom meg veletek, min agyal. ˇˇ*
Makoto
*Otthon összekapja a cuccait, az anyukája rákényszerít pár adag kaját és már indul is vissza. Belép az ajtón és ledobja a táskákat az előtérben- Megjöttem... Mi lesz a reggeli? *mosolyog. Haru mögé lép és azt lesi mit ügyködik*
Haruka
*Nem hallja, hogy visszaér a fiú, így meglepődik, mikor meghallja a hangját. Hátrapillant rá.* Gyors voltál. *A kaja amúgy... öhm, nem tudom, mi. De nem hal, kivételesen. De nem is zöldség xD*
Makoto
*Kíváncsian próbálja beazonosítani az összetevőket, sikertelenül- Mindenesetre jól néz ki ^^'
Haruka
Kóstold meg. Addig elmegyek felöltözni... és összepakolni. *Nem volt elég háromnegyed óra neki, hogy elkészüljön, na. Nézzétek el neki. Belépked a szobába.*
Makoto
*Meg is kóstolja, és nem találja mérgezőnek, sőt elég jó íze van. Feltálal egy egyszerű reggelihez méltón, míg Haru pakolászik. Lopva oda-oda pillantana, amikor előtűnik egy-egy helyiségből, de visszafogja magát.
Haruka
*A fürdő és a szoba közt ingázik egy ideig, egy táskával a kezében, de végül elkészül. A nappaliban ledobja a táskát, majd kilépked a konyhába.* Köszi... *Hogy megterített. Leül az asztalhoz és akkor neki is lát.* Hm, nem lett olyan rossz, mint vártam...
Makoto
-Nem, sose főztél rosszul, a furcsa ízlésedtől eltekintve*vakarja a fejét*
Haruka
Furcsa ízlés? Mire célzol ezzel? *A kajára néz, majd vissza Makotora.*
Makoto
-A...az ételekre gondoltam*nevet*- Nem bántásképp...*mosolyog kurtán* ><'
Haruka
Tudom, de... miért gondolod, hogy furcsa az ízlésem?
Makoto
- Eee... Nem akarom részletezni*gondol itt az ananászos tonhalra és barátaira*
Haruka
*Ha neki ez a jó... xD Elhúzza a száját, majd folytatja a kajálást. Néha lopva Makotora pillant.*
Makoto
*Az órájára néz többször is aztán befejezi a reggelit(próbálja hétköznapi önmagát adni, nem agyalva azon, mit gondol róla Haru, mert belebetegedne a filózásba). Feláll és gyorsan elöblíti azt a pár cuccot maga után* A vonat 45 perc múlva indul, bőven van időnk besétálni a központba
Haruka
*Ő viszont elég sokat mereng Makoton. Meg azon, hogy milyen jó, hogy most itt van. A kedve is jobb tőle. A szavaira feleszmél, majd feláll.* Jól van... akkor akár indulhatunk is. *A tányérját berakja a mosogatóba. Neki nincs kedve mosogatni.*
Makoto
-Rendben, mindjárt befejezem*törli az utolsó tányért*Valójában elég kínosan érzi magát és folyton egyetlen kérdés kering a fejében"Mit gondol rólam Haru?"
Haruka
*Kérdezzen rá, akkor megtudja. A fiút nézi, majd kilépked és megfogja a táskáját. Ő készen van. A telefonját meg szokás szerint nem szándékozik magával vinni.*
Makoto
*Ő is felpakol és indul kifelé. Az utcán egy ideig csendben sétál Haru mellett, néha megköszörüli a torkát, odaint egy ismerősnek...*
Haruka
*Felzárkózik Makoto mellé és néha rápillant. Hm. Azért lenne kérdése hozzá, de nem tesz fel egyet sem. Talán a tegnapi nap tényleg csak valami fellángolás volt Makoto részéről... vagy nem?*
Makoto
*Nagyon morfondírozik rajta. Szeretné tisztázni ezt az egészet, mielőtt felszállnak arra a vonatra. Már épp az állomásra érnek, amikor Makoto megáll* Haru... Mielőtt bárhova is megyünk... Szóval...*kezd láthatóan bizonytalan lenni* Az a tegnapi dolog... én...
Haruka
*Megáll Makotoval és rápillant a barátjára. A szavaira oldalra dönti a fejét, majd félrenéz. Ezzel egy kérdése megválaszolva, vagy... épp most akarja Makoto visszavonni a dolgokat? Kíváncsian, kérdőn néz vissza rá.* Te...? Hallgatlak, Makoto.
Makoto
*Haru szemébe néz, de hirtelen nem tud megszólalni, nem tudja hogy mondja meg, kérdezze meg...Egyáltalán komolyan gondolta ő ezt a szerelem dolgot?! Talán csak túl közel állnak egymáshoz, túl régóta ismerik egymást és ő túlságosan gondoskodó Haru-val szemben... Nem mintha tudná milyen a szerelem egyáltalán...* Re... Remélem nem érzed magad kellemetlenül emiatt... Nem szeretném, ha úgy jönnél el velem, hogy nem érzed jól magad *nem ezt mondta álmában is? Tényleg hatott rá*
Haruka
*Elég sokáig van csendben a fiú, így kezd aggódni. Aztán csak megszólal. Nagyon halványan elmosolyodik.* Miről beszélsz? Nem érzem kényelmetlenül magam a történtek miatt. Még akkor sem, ha... komolyan gondoltad *Mármint ami történt, meg hogy talán érez valamit iránta.* Bármi történik, mindig te leszel a legjobb barátom. ~Talán... több is. Talán.~
Makoto
*Elmosolyodik és el is pirul, aztán lelkesebben indul neki a napnak és persze a vonatnak, ami tömve van, úgy kell felpaszírozniuk magukat. Mivel Haru száll fel előbb, Makoto beevickél mellé, ám egy idősebb, morcos alak arrébb taszigálja, így Haru mögött köt ki a felső csőbe kapaszkodva, miközben még ő kér bocsánatot az idősebbtől-fő az illem...
Haruka
*A vonaton kissé morcos tekinteteket vet arra az idősebb fazonra, majd megfordul és úgy kapaszkodik a felső csőbe, majd inkább Makotoba.* Ha nem bánod... *Akkor fogja. Nem akar elesni.*
Makoto
-Nem... Dehogy ~ Túl közel vagy! Túl közel vagy! ><' *Kissé oldalra fordítja a fejét, nézelődik, miközben intenzíven éli meg Haru szorítását a vállán. Kerüli a szemkontaktust
Haruka
*Közelebb löki Makotohoz az egyik fazon, így hozzásimul. Rápillant, majd köhintve félre.*
Makoto
*Arrébb csúsztatja az egyik kezét a csövön, és mikor lehorgasztja a fejét, az ajkai hozzáérnek Haru hajához, aminek élénken érzi a kellemes, friss illatát, feljebb emeli a fejét így is elég szoros a helyzet, és ami azt illeti egyre forróbb ebben a tömegben és ilyen közel hozzá...
Haruka
*A szabad kezével átkarolja a fiú derekát és úgy pillant rá. A vállához hajol és úgy szívja magába Makoto illatát. Nem gondolkozik nagyon, csak... öleli.*
Makoto
- A következőnél szállunk- motyogja és egyáltalán nem bír a fiúra nézni. A szíve mintha ki akarna robbanni, és szinte szégyenli, hogy élvezi a helyzetet ><'
Haruka
*Olyan közel van hozzá, hogy érzékeli a gyors szívverést. Felpillant rá.* Jó. *Nagy válasz. Halványan rámosolyog.* Miért nem nézel rám?
Makoto
-Hogy? Ah...* a szemébe néz, hogy válaszoljon de tűzforrónak érzi az egész arcát hirtelen, ezért csedben lehorgasztja a fejét. Nem akarja, hogy a fiú lássa, pedig tudja, hogy nem ejtették a fejére
Haruka
*Kis idő után leesik neki, így elszakad tőle. De nem tud elég távol menni tőle, mert nagy a tömeg. Inkább próbál másfelé nézni. Nem akarja Makotot kellemetlen helyzetbe hozni.*
Makoto
*Végre megáll a vonat a parton és leszállnak nagy nehezen. Nagy levegőt vesz és kifújja- Azt hittem meghalok odabent!
Haruka
*Leszáll és inkább a földet kezdi nézni. A szavakra egyből reagál.* Ja, mert túl közel voltam. *Rápillant Makotora.*
Makoto
*Hirtelen odafordul- Nem, dehogy...!*próbálja menteni a helyzetet, de igazából tudja, hogy nagyon átlátszó, és ez nem jó...*
Haruka
Tudom, hogy... igen. Nézd... ha kellemetlen, hogy itt vagyok veled, hazamehetek. *Félrenéz.*
Makoto
-Nem...! Nem... kellemetlen... pont ezaz*néz Haru-ra kivörösödve*- Mindennél jobban szeretném, ha vele lennél, de így nehéz... Így, ahogy most érzek...irántad
Haruka
*A szeme sarkából pillant vissza rá. Zavartan kezd nézelődni, majd sóhajt.* Nehéz, eh? Tudod, nekem is nehéz. Mert... fogalmam sincs, én mit is akarok...
Makoto
- Haru...?
Haruka
*A földet nézi, úgy halad tovább.* Összezavarodtam. *Ennyit tud hirtelen még kinyögni.*
Makoto
*zavartan nevet*- Az én hibám... *felzárkózik és mutatja az utat felfelé a lépcsőkön ahhoz a kisházhoz amit álmában látott*
Haruka
*Sóhajt és ránéz.* Szerinted helyes lenne, ha mi...? *Ha együtt lennének. Másfelől mit szólnának a többiek? Reiék...*
Makoto
*ő nem néz rá, belegondolnia is hátborzongató, mit szólnának hozzá mások... Hiába tartanák titokban, hamar kiderülne, pedig boldog lenne, ha Haru-val lehetne*- Nem tudom, mi lenne helyes, mit jelent az egyáltalán? *félszeg mosoly*- Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni... Olyan... nyugodtnak érzem magam... Mintha semmi más nem számítana
Haruka
*Hát, a fiúk előtt biztos nem tudnák titokban tartani. Valószínűleg Gou is meglepődne, meg úgy... igen. Mindenki. A fiúra néz, majd egy sóhajjal előre.* Mert... nem is számít semmi. Csak... ne feszengj, ha velem vagy. Minden... magától jön majd, úgy érzem. *Meg hát, neki még igazából idő kell. Csak nem tudja, mennyi. Lehet, egy nap, lehet egy hét, lehet, hogy több...* Tegnap este én... *Kezd bele, de végül nem folytatja. Szusszan.*
Makoto
- A tegnap tényleg... Szóval... Nem kellett volna lerohannom téged ilyen hirtelen. Nem gondoltam át, csak cselekedtem*dörzsöli idegesen a nyakát*
Haruka
*Látja az idegességet, így közelebb lép hozzá.* Már... megint idegeskedsz. Nem rohantál le, én akartam tudni, mi a baj, mi az, ami foglalkoztat téged mostanában...
Makoto
-Akkor is*sóhajt és a fiúra néz*- Amikor az ember ilyet kérdez a legjobb barátjától, nem erre a válaszra számít, nemde? Hogy... szereti...*félre néz és kivörösödik az arca, el sem hiszi, hogy kimondta közben a kisházhoz érnek, ami sokkalta jobb állapotban van, mint az álmában, de ez most a legkevésbé sem érdekli*
Haruka
*Azért ez így kimondva. Hű. Zavartan elnéz a másik irányba.* Biztos, hogy engem szeretsz? Én is... szeretlek téged, évek óta barátok vagyunk. Veled nőttem fel... nem kevered össze a szerelmet, ezzel az érzéssel? Tényleg... tényleg szeretsz? *Visszapillant rá lassan. A ház egyáltalán nem érdekli mellesleg.*
Makoto
- Épp ezen gondolkodom már hónapok óta...*süti le a szemeit*- De mi van, ha tényleg csak összetévesztem a dolgokat? Én...Jobban össze vagyok zavarodva, mint te... De... Ha *a szemébe néz* Ha ennyire furcsán érzem magam, amikor a közelemben vagy... Minél közelebb vagy hozzám... Annál nehezebben tudom visszafogni magam... Ez már nem csak barátság...
Haruka
*Nem veszi le róla a tekintetét, úgy hallgatja végig. A szemeibe néz. Végiggondolja.* Mit... tennél most legszívesebben? *Mármint vele. A ház ajtajánál megáll, majd a fiú felé fordul.*
Makoto
*fellép mellé és nem veszi le róla a szemét- Miért...kérdezed... ezt...?*hajol közel és lassan, érzelmesen megcsókolja, miközben gyengéden megfogja a vállait*
Haruka
*Hidegvérrel nézi végig, ahogy mellé lép. A szíve a torkába ugrik és idegeskedni kezd. Miért kérdezett ilyen butaságot? Félre is néz a kérdést hallva, majd vissza. Ekkor érzi meg a fiú ajkait. Lehunyja lassan a szemeit és alig érezhetően, de visszacsókol. A fiú karjaira csúsznak a kezei és finoman megfogja. Olyan... fura ez az egész.*
Makoto
*Nem áll le, nem ereszti, iszonyú szenvedélyesen érinti Haru ajkait, miközben a kezei a fiú karjára csúsznak, abbahagyja a csókot és arcát Haru-éhoz érintve suttogja- Menjünk be... *előveszi a kulcsot és kinyitja az ajtót*
Haruka
*Bátortalanul csókolja. Össze van zavarodva. Tudja, hogy hülyeség, amit csinál. A... lányokat szereti. Ahogy elszakad tőle, rápillant. Amint az ajtó nyitva, belép és megérinti a saját ajkait. Jó... izé. Körbepillant, majd a táskáját lepakolja valahova, ha szabad. Elnéz Makoto felé.*
Makoto
*Felkapcsol egy kis asztali lámpát az előtérben majd Haru-ra néz és lassan odalép hozzá. Nem mosolyog, ahogy szokott, nyugodt, elmélyült tekintettel, szó nélkül hajol a fiú nyakához és lassan épphogy csak érintve a bőrét kezdi csókolgatni, lefelé haladni a vállakhoz, a kulccsonthoz..., közben egyik kezével a fiú hátát símítja felsőn keresztül a másikkal a karját*
Haruka
*Az előteret fürkészi, mikor a fiú odalép hozzá. Kíváncsian kezdi méregetni. Látja, hogy nem mosolyog és a tekintete is furcsa. Mit... mit akar most? A nyakcsókokra felsóhajt, aztán félrenéz. Ez... nem helyes. Nem kéne... ezt tenni. A simogatásra visszapillant, majd idegesen félre. Nem mozdul, olyan... nem is tudom. Le van dermedve.* ~Makoto... én ezt...~ *Sóhajt egy aprót.*
Makoto
*Kényszeríti magát, hogy megálljon. Erősen az ajkába harap és elemeli a kezeit Haru-ról, lefelé néz- Sajnálom...! Ne haragudj... *habozva néz a fiú arcára*
Haruka
*Csak nem tudja, hogyan kellene viselkednie. Ahogy a fiú elemeli róla a kezeit, rápillant. Végigméri, majd félrenéz.* S-semmi... végül is én kérdeztem meg, mit tennél most legszívesebben, de... ez... nekem még... *Idegesen a hajába túr.* ...korai. Az sem biztos, hogy... *Hogy viszonozni tudja Makoto érzéseit.*
Makoto
*kínos és erőltetett mosoly*- Azt hiszem, szívok egy kis friss levegőt*kikerülve Haru-t, kilép az ajtón és szépen lassan lesétál a nyikorgó falépcsőkön zsebre tett kézzel, zabolázva a lélegzetét* ~Mekkora hülye vagyok!
Haruka
*A fiú után lép és a keze után kap, de nem éri el.* Mako...to... *Kilép utána az ajtón, de aztán megáll. Nézi a fiú távolodó alakját, majd leguggol a földre és átkarolja a lábait.* ~Nem akartam megbántani... Makoto... sajnálom.~ *A térdére fekteti a homlokát.*
Makoto
*Lemegy a partra és az óceánon megcsillanó fényeket pásztázza, hatalmas sóhajokkal- Egy idióta vagyok! *erősen megharapja az ajkát*- Hogy lehetek ennyire önző és ... Egyáltalán nem tudok uralkodni magamon...*lesüti a szemeit és csoszog a homokban*
Haruka
*Kis idő után felegyenesedik és Makoto keresésére indul. Egy kis idő után kiszúrja, kissé messze tőle, a homokban. Megáll és úgy kezdi nézni. Meg se szólal.* ~Ha oda is megyek... mit mondjak? Haza kéne mennem, ahelyett, hogy itt... kínos helyzetbe hozom. Vagy ő engem.~ *Sarkon fordul és visszafelé indul.* ~Talán... a barátságunk is odaveszett ezzel a vallomással?~
Makoto
*Felszegett fejjel megáll, és összeszorítja a szemeit*~ Nem tudom, mit tegyek! Vissza kellene mennem... Az én hibám ez az egész! Nem kellett volna...*megfordul és felkocog a lépcsőkön a dombra*
Haruka
*Még a házban van, mikor Makoto felkocog. Épp a táskáját veszi a vállára és elmereng. Az is hülyén jön ki, ha most hirtelen lelép. Wáh >< mit tegyen? Ledobja a táskát. Bizonytalan kissé.*
Makoto
*Megtorpan a ház előtt. Mit tegyen? Felmegy...De utána...? Nem romolhat el itt minden...!
Haruka
*A két szerencsétlen. Mármint... *-* Haru inkább leül ott az előtérben a földre és felhúzza a lábait. Néz maga elé. Néha pedig elpillant az ajtó felé. Makoto vissza se akar jönni? :\*
Makoto
*Végre elszánja magát. Lehet nem ez a legjobb ötlet, de az a fontos, hogy Haru-nak jó legyen. Felmegy a lépcsőn és meglátja a fiút. Megáll az ajtóban*- Haru... *Odalép hozzá, majd egyik lábával letérdel előtte*- Nagyon sajnálom, nem tudom mit tehetnék... Bár visszaforgathatnám az időt... *sóhajt és mélyen lehajtja a fejét*
Haruka
*A hangokra felpillant, majd meglepődik. A szavaira nyekken, majd térdelésbe löki magát. A kezeivel maga előtt támaszkodik meg.* Inkább... felejtsük el egy időre ezt a témát, jó? Kérlek. *Félrenéz. Nem tehet róla. Jobb lenne kicsit... nem gondolni ilyesmire.*
Makoto
*Felnéz és mosolyog*- Igen, az lenne a legjobb...* kinyújtja a kezét*- Gyere állj fel... Menjünk le a partra, nézzünk szét, ússzunk egyet és kész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése