Haruka
*Nyár van, de egyelőre nincs lehetősége a medencében való fürdéshez. Így marad az otthoni kád :\ fürdőnadrág van rajta és úgy élvezi a vizet. Teljesen elmerül benne, a feje búbja sem látszik ki belőle. De ez őt nem zavarja. Ha tehetné, egész nap a vízben feküdne. A víz a barátja~ *-* khm.*
Makoto
*Haruka házához ér, becsenget...* ~Vajon itthon van már? Szerintem zavarja, hogy nem tudott ma úszni a suliban...~
Haruka
*A csengetést nem hallja, a víz alatt van. Feljön végre a felszínre, majd a plafonra pillant. Elvan. Makoto meg engedje be magát a házba, jobban jár xD*
Makoto
*Tesz egy próbát, és láss csodát, nyitva van.* ~Azt hiszem, tudom hol van...~ *Kicsit habozik, megáll a fürdőajtó előtt, reméli a szokásos módon fürdőnadrágban találja Harukát és csak benyit ><* Haruka...! Ah ^^' Gondoltam, hogy itt vagy...
Haruka
*Kicsit meglepődik, ahogy kinyílik az ajtó. Makotot meglátva végigméri, majd oldalra dönti a fejét.* Csak fürödtem. *Olyan meglepő ez? Felegyenesedik. Makoto meg örülhet, van rajta fürdőnadrág, amit most meg is csodálhat rajta. ˇˇ* És te mi járatban vagy itt? *Kilép a kádból.*
Makoto
*zavartan és egyben megkönnyebbülten vakarja a fejét és felmutat egy zakcsót* Gou csinálta, összefutottam vele a központban, azt mondta hozzam el... gondoltam beugrok hazafelé menet *mosolyog, zavartan pillant Haruka-ra* Nem akarsz kijönni? *pislog*
Haruka
*A zacskóra pillant, majd oldalra dönti a fejét.* Az meg mi? *A fiúra néz. Látja a zavarát, csak épp nem érti. A mosolyt azért egy picit viszonozza, egy egészen halvány mosollyal.*
Makoto
*belenéz* Valami édességnek látszik... Még az én részem is benne van, gyere, kóstoljuk meg, biztos finom! *mosolyog*
Haruka
Hm. *Biccent, aztán szerez egy törölközőt. Maga köré csavarja és int a fiúnak. A nappaliba lépked és le is ül.* Akkor... kérem a részem.
Makoto
*sóhajt, kimegy és előpakolja a süteményeket. Közben lopott pillantásokat vet Haruka-ra* ~Miért olyan furcsa most vele lenni? Nem érzem természetesnek, ahogy viselkedem, miért nézek rá folyton?~ A-azt hiszem kimegyek kicsit a mosdóba... *erőltetett mosoly, feláll és elindul a fürdő felé, hogy legalább az arcát megmossa vagy valami...*
Haruka
*Elgondolkodik. Ő nem veszi észre Makoto lopott pillantásait. A szavaira feláll és utánalépve elkapja a karját.* Hé, valami baj van? *Csak kíváncsi, meg hát... valahol érzi, hogy nem stimmel valami.*
Makoto
*nagy szemeket mereszt rá* Eh? Nem, semmi, csak...~Nem tudok hazudni! Ahogy rám néz, az a rejtelmes tekintet... Ismerem már mióta, de sosem gondoltam rá úgy, mint ... Miért gondolok rá és hogy?!~ *Tisztára összezavarodott, csak egy félresikerült mosolyt tud magából kicsikarni* ~Most mit csináljak, nem bírom megtenni! Ő a barátom! Nem tehetem ezt vele!~
Haruka
Csak? *Nem ereszti a karját. Mellesleg a fogása nem durva, sőt, gyengéd. Nem akarja bántani Makotot... csak tudni akarja, mi a baj. A törölköző meg lecsúszik róla és a földön landol. Nem kap utána, nem érdekli. A fiú szemeit figyeli.*
Makoto
*félrepillant, nem tud Haruka-ra nézni semmilyen módon, gyengéden megfogja a csuklóját, és kihúzza alóla a kezét nevetve* Csak bele ment valami a szemembe, de már nem érzem! Tényleg! *Hárítóan felemeli a kezeit* Együnk, aztán mennem kell, késő van... *indul az asztal felé*
Haruka
*A nevetésre összehúzza a szemeit, majd elengedi és visszahúzza a kezét. Szusszan egy aprót.* Hova mennél? Még csak most jöttél. *Visszalépked és megfogja azt a zacskót. Kivesz belőle egyet és a fiúnak nyújtja.* Tessék *Egy másikat meg magának vesz ki, abba harap bele.*
Makoto
*Félénken elveszi, amit Haruka nyújt, majd folytatja a műmosolygást, miközben beszélgetnek* A húgomnak kell segítenem... És holnap lesz az első napom a nyári munkában...
Haruka
Hmm... *Elnyammogja azt a sütit, majd a fiúra pillant.* Nyári munka? És én mit csináljak nélküled akkor? *Azt gondolta, együtt töltik majd a nyarat, de ezek szerint nem így lesz. Emiatt pedig szomorú.*
Makoto
Tudom, hogy nem említettem, de mivel a húgom most kezdi a sulit, össze kell magamnak gyűjtenem az őszre egy kis plusz pénzt *megint a zavart mosoly* Sajnálom, Haru, hogy kevesebbet fogjuk látni egymást *Felpillant és megint kerüli Haruka tekintetét* ~Nem megy... Nem tudok a szemébe nézni, nagyon kényelmetlenül érzem magam... Mostanában mindig ez van. Azt hittem csak a víz iránti szenvedélyét csodálom ennyire, és kedvelem, mert barátok vagyunk hosszú ideje. De én... Egyszerűen közel akarom tudni magamhoz, megvédeni, mindig vele lenni. Nem csak az úszásban... Mindig.~
Haruka
*Figyeli kicsit a fiút, aztán bólint. Jó, megérti. De ő akkor is egyedül lesz. Majd kitalál valamit, vagy nem. A hosszú csendre azért felfigyel, így Makotora pillant.* Min gondolkodsz ennyire? Tényleg van valami baj, csak nem mondod el, igaz?
Makoto
*Döbbent arcot vág, hirtelen felemeli a fejét* Sajnálom, szerintem csupán fáradt vagyok, ennyi, ne haragudj...*feláll az asztaltól* Jobb, ha megyek *nevet* Ha előbb találkoznál Gou-val, mondd meg neki, hogy köszönöm és hogy nagyon ügyes volt!^^ *szedelődzködik és kifelé indul* Akkor szia Haruka!
Haruka
*Na jó, ez így nem mehet tovább. Feláll ő is és a fiúhoz lépve megint elkapja a karját.* Ne már. Holnaptól dolgozol. Mi lenne, ha ma itt aludnál? *Nem akarja, hogy hazamenjen.*
Makoto
*Enyhén ijedt fej* A-aludjak itt?! ~Mi?!!!!!! Miért?! @.@~
Haruka
Igen, itt. Miért, mi ebben olyan rossz? Máskor is aludtál már itt. *Félrenéz, majd vissza rá.*
Makoto
~Ehhhhhh...* O-oké, persze, ugyan, mi ebben a furcsa... Semmi, hehe.. ~Végem van....!~
Haruka
*Elengedi a karját. Hm.* Furcsán viselkedsz, Makoto.
Makoto
Bocsi... I-ideges vagyok... *Süti le a szemeit*
Haruka
Mégis mitől? Miattam?
Makoto
*Egy pillanatra elakad a lélegzete, de nem néz fel*
Haruka
*Hm? Ez a csendesség azt jelzi neki, hogy tényleg miatta ideges. Megfogja Makoto állát és felemeli.* Nézz már rám... mit tettem, hogy ideges vagy miattam?
Makoto
*Makoto azonnal elpirul, belé szorul a szó*
Haruka
*Látja, hogy elpirult. Erre meglepődik és visszahúzza a kezét.* Makoto...?
Makoto
*Hátrahúzódik, és zavartan kapálózni kezd* Ne-ne-ne-ne- nem! Azaz, a munka izé, nem veled van a probléma... *elkomolyodik* Velem van a gond. Át... kell gondolnom néhány dolgot... Sajnálom, ha félreértetted... Ne is foglalkozz vele *széles mosollyal néz fel Haruka-ra, amibe tényleg belead mindent*
Haruka
*Ez sem valami bíztató. Végigméri a fiút, majd elfordul és visszaül inkább a helyére.* Jó. Ha inkább elmennél, nem marasztallak. A munka most fontosabb, meg... amit át kell gondolnod. *Nem tartozik rá, ez jött le neki ebből. Aggódik Makotoért, ez látszik rajta.*
Makoto
*Észreveszi Haruka aggodalmát és inkább úgy dönt, beveti minden színészi tehetségét és magát adja, megpróbálva elfelejteni furcsa érzelmeit* ~De most nem maradhatok...~- Majd találkozunk Haruka, jó éjt *elmegy*
Haruka
*Nem néz fel, csak int. Meg sem szólal. Most rosszul érzi magát. Úgy érzi, tett valamit, amivel megbántotta Makotot. Mit csináljon most? Feláll és felveszi a törölközőjét. Átöltözik és úgy dönt, elmegy futni. Valahogy Makotoék háza körül lyukad ki... ˇˇ micsoda véletlen... xD*
Makoto
*A gangon ücsörög, próbálja lenyugtatni magát, nagyokat sóhajtozik* ~Azt hiszem, meg fogok őrülni. Mit tegyek? Ahh, annyira kényelmetlen odalent! >< Esküszöm, szégyenlem magam!~ *Kezeit lábai közt tartja kinyújtva és lehorgasztott fejjel hajol előre*
Haruka
*Észreveszi Makotot, így egyből lefékez és őt kezdi nézni. Körbepillant, majd a fiúra és közelebb lépked.* Hi, Makoto...
Makoto
*Felkapja a fejét és egyenest Haruka-ra néz meglepetten* ~Mi ez? Halucinálok...? @.@~
Haruka
*Leguggol elé és úgy pillant fel rá.* Elfelejtettem megkérdezni, hol fogsz nyárimunkázni...
Makoto
*Teljes zavarba jövés...* Hol fogok nyárimunkázni...? Eh, a-a nagybátyám nyaralóját kell rendbe tennem... a tengerparton...
Haruka
Mit szólnál hozzá, ha én is segítenék? *Csak hogy ne üljön itthon és hogy Makotoval lehessen.*
Makoto
Akarsz jönni? *Hajol hátrébb*
Haruka
*Bólint.* Persze. Veled bárhova, Makoto
Makoto
~Áhhhhhhhhhhh! Ne mond ezt így! Mindjárt felrobbanok!~
Haruka
*Még egy kicsit rá is mosolyog. Aztán inkább leül Makoto mellé.* Jó idő van... így késő este. *A háta mögött támaszkodik meg, úgy pillant fel az égre.*
Makoto
*Haruka-ra néz, nem is az égre. Mint egy gyerek, aki rosszat csinált és ezért megszidták, alig meri szemeit ráemelni barátjára, akinek a szemeiben megcsillan az utcai lámpák halvány fénye. szemeivel végigvándorol a fiú arcán, és a szájához érve elkapja a fejét és alig hallhatóan sóhajt, majd beleharap az ajkába és hirtelen nagy érdeklődést mutat a kerítés tövénél növő bokrok iránt*
Haruka
*Feltűnik neki, hogy Makoto nagyon nézi. Így viszonozza a tekintete, mikor a fiú már a bokrokat nézi.* Makoto... *Kicsit elgondolkodik.* Nincs kedved úszni egyet? *Igen, most. xD*
Makoto
*visszakapja a fejét* Most?! Hol akarsz... ilyenkor úszni? ><'
Haruka
A suliban. Beszökünk... máskor is csináltuk már, nem? *Halvány mosoly.*
Makoto
De... *bizonytalan mosoly* Ha akarod...
Haruka
Akkor hozd az úszónadrágod. *Rajta mindig rajta van, höhö.*
Makoto
*Nyel egyet és felkászálódik, majd besurran a nappaliba, kikapja a táskájából a fürdőnacit és a fürdőben gyorsan át is öltözik, majd Haruka mögött megáll, becsukja az ajtót*
Haruka
*Makoto után néz, majd fel az égre. Olyan szépek a csillagok *-* érzékeli, hogy a fiú kiér, így egyből felegyenesedik. El is indul, egy szó nélkül.*
Makoto
*Nem igazán tud mit szólni, szinte nem is hallotta, amit a fiú mondott, csak a dobogó szívét és a növekvő testhőmérsékletét próbálja a helyére tenni ><*
Haruka
*A víz majd lehűti xD Makotora pillant.* Elég régóta barátok vagyunk, nem igaz? Örülök, hogy még mindig mellettem vagy. *Ritka, amikor az érzéseiről beszél, de... most sikerül neki. ˇˇ*
Makoto
Haruka... *először meglepődik, aztán elmosolyodik úgy őszintén a fiú háta mögött*
Haruka
*Ő meg lassít és bevárja. Szeretné, ha mellette jönne.*
Makoto
*Mellé ér és lenéz rá, mivel alacsonyabb XD* ~De kínos ez a hirtelen csönd><~ *feszeng, főleg feltüzelt férfiassága zaklatja, felnéz és a csillagos eget pásztázza* Ah! Tényleg szépek...! *kisfiúsan mosolyog*
Haruka
*Rápillant a szeme sarkából. Mellesleg a feltüzelt férfiassága látványos, nem? Akkor Haru észreveheti? xD*
Makoto
*Haruka-ra néz a szótlanság közepette és csak azt látja, hogy lefelé néz...Követi a tekintete irányát és rájön mit les éppen...* AH!!! *Zsebre dugott kezeit lejjebb engedi, hátha a melegítő többet takar* Ha-haruka... Nézd! Új bolt nyílt a túloldalon, hehe... ~Jézusom, észrevette...? ><'~
Haruka
*Lehetetlen nem észrevenni, hogy Makotoval valami nem stimmel. Ott... a nadrágban sem. Izé. A szavaira felkapja a fejét és elnéz az új bolt felé. Sóhajt.* Az a bolt már két hete megnyílt... *Visszapillant Makotora és őt kezdi nézni.* Makoto... ühm... látom, hogy... van némi gondod... *Lepillant a nadrágjára, majd vissza rá.*
Makoto
*Összerezzen, miközben Haruka-ra néz és fancsali képet vág*
Haruka
Majd a suliban elmész a mosdóba... *Előrepillant.* Amúgy... mi tüzelt fel ennyire?
Makoto
*zavartan nevet* Semmi, izé... Nem érdekes...! Csak... áh... Mindegy, tényleg hagyjuk! >< *Lefelé néz és felhúzza a vállait*
Haruka
*Elhúzza a száját, majd előrenéz. Csendben marad. Nem bízik meg benne Makoto?*
Makoto
~Haruka, mit csináljak? Túl kell adnom a dolgon minél előbb, ha megtudná az igazat... Hogy ő miatta... érzem így magam... Mit szólna hozzá? Megundorodna, ez biztos... Hiszen ő a barátom...! És ő is férfi...~
Haruka
*Nem undorodna meg. Meglepődne, tény és nem tudná hova tenni. De legalább tudná az igazat. Így meg... sóhajt.* Már nem bízol meg bennem, Makoto? *A hangja is halk, csalódott.*
Makoto
Haruka...! Miért mondod ezt? *tényleg nem érti*
Haruka
Ha bíznál bennem, nem viselkednél furcsán. Elmondanád, mi a baj és mi történt veled.
Makoto
*Nem tud megszólalni, szégyenli magát, a lába elé néz*- Nem akarlak terhelni hülyeségekkel... Vannak dolgok, amiket az ember úgy érzi, jobb, ha megtart magának. Főleg, ha nem gondolja komolyan *bizonytalan mosoly, ártatlan védelmező gesztusként* ~Lehet, hogy nem jól teszem, amit teszek...~
Haruka
Nem terhelnél. A legjobb barátom vagy és mindent tudni szeretnék, ami veled kapcsolatos. *Makotora néz, elég komoly arckifejezéssel. Nem hatja meg a bizonytalan mosoly.*
Makoto
*A szíve érezhetően hevesebben kezd dobogni, a mellkasában fullasztó, szorító érzést kelt, ahogy Haruka ránéz, és amit mond. Megáll és csak bámul a barátjára azzal a zaklatott tekintetével.* ~Hogy mondhatnám el neki... De ha nem teszem, mi van, ha...~ * Nagyot nyel, és nyugodt szemeit ráemeli a fiúra. Olyan az egész, mint egy örökkévalóság. A Szíve a torkában, a levegője elakad és Haruka elé lép közvetlen.*
Haruka
*Ahogy elé lép, egyszerűen megáll és úgy pillant rá, kérdő tekintettel, de nem szólal meg. Kíváncsi, mit akar most mondani vagy tenni.*
Makoto
*Közelebb hajol, miközben gyengéden két tenyerébe veszi Haruka arcát és iszonyú lassan közeledve az ajkához érinti az övét*
Haruka
*Fogalma sincs, mire készülhet a fiú. Még akkor sem gyanakszik, mikor két kezébe veszi az arcát. Aztán közeledni kezd a fiú, így automatikusan lehunyja a szemeit. Maga sem tudja, miért. Nem húzódik el, mikor megérzi Makoto ajkait az övén. Inkább csak vár, hogy ebből mégis mi lesz. Meg hát megfogalmazódik benne egy kérdés is.*
Makoto
*A valóság teljesen kizárult a fejéből és csak az előtte álló Haruka-t látja, és... érzi. Az agyába villan egy igen negatív kép, ahol Haruka arca megvetést mutat így lesütött szemmel emeli el a fejét a fiú arcától és a kezét is elveszi, nem mer rá nézni, ahogy felegyenesedik*
Haruka
*Ahogy elszakad tőle, rápillant. Semmi megvetés nincs a tekintetében. Inkább megsimítja a fiú fejét.* Makoto, ez... mégis most...? *Mi volt? Még csak be sem fejezte, amit elkezdett a fiú.*
Makoto
*Félve a szemébe néz, nem tudja eldönteni mi van.* Haruka, én... Sajnálom, nem tudom mit csinálok... *Beleharap az ajkába és megfogja Haru kezét*
Haruka
*A szavakra félrenéz, majd vissza, amikor megfogja a kezét. Közelebb lép hozzá, majd megöleli.* Ne sajnáld, nincs semmi baj, Makoto
Makoto
*Nagyon meglepett arcot vág* Haruka...?
Haruka
*Nyugtatólag megsimítja a fiú hátát, majd a tarkóját.* Nyugodj meg, jó?
Makoto
*Bizonytalanul néz Haruka szemeibe, ahogy hátrébb húzódik, hogy lássa a fiú arcát* Nem fogsz megutálni ezért, ugye...?
Haruka
*A fiú szemeibe pillant, a szavaira meglepődik.* Miért kéne? Nincs okom rá. *Végül is Makoto nem tett semmi olyat... egy majdnem csókot kapott tőle, mást nem.*
Makoto
*elmosolyodik* Hehe, bocsánat, hogy aggodalmat okoztam... Nem mertem ilyesmit elmondani... Azt hiszem, ez csak valami futó zavarodottság, majd elmúlik, most menjünk, így is túl későre jár...
Haruka
Mondtam... bármit elmondhatsz nekem. *Elgondolkozik.* Makoto... akkor... miattam vagy most... feltüzelt állapotban is? *Fura belegondolnia o.o*
Makoto
*Megtorpan, sóhajt és művigyorral fordul vissza félig, zsebre dugott kezekkel*- Nem... siethetnénk...? Sajnálom, Haruka, nagyon nem érzem jól magam!* könyörög*
Haruka
*Megfordul valami a fejében, de nem itt akarja megcsinálni. Elkapja Makoto kezét, kihúzza a zsebéből és úgy vált sietősebbre.* Igazad van, siessünk *Futásra vált.*
Makoto
*Azt se tudja fiú e vagy lány, nemhogy azt, Haruka mért rohan vele és hová, csak hagyja, hogy a fiú vezesse*
Haruka
*A sulihoz fut, természetesen. Aztán elengedi a fiú kezét. Körbenéz, majd rá.* Bemászunk? *Másképp nem juttok be, valószínűleg. Nem is vár választ, bemászik.*
Makoto
*Már csinálták ezt korábban így rutinosan mászna... át a kerítésen, de most elég nehézkes a procedúra, mindenesetre próbálja magát egyben tartani, de izgatott is, Haruka furcsán viselkedik vele. Nem is erre számított*
Haruka
*Nem fogja megutálni, túl régóta ismeri már Makotot ahhoz. Amint átért a fiú is, indul tovább. A medencénél áll meg, ott elpillant Makoto felé és elkezd vetkőzni.*
Makoto
- Azt hiszem én várok még az úszással...-*megáll a medence szélénél*
Haruka
Dehogy vársz. *Odalép hozzá, fürdőgatyában és egy pólóban. Megfogja a fiú felsőjének a szélét és elkezdi lehúzni róla.* Majd... elintézzük a vízben. *Makoto problémáját.*
Makoto
*fapofa*-EH?! Mit... Haru!*elvörösödik*- Me-megoldom én... ne...!
Haruka
*Lehúzza róla a felsőt, ha kell, erőszakkal.* Majd segítek, Makoto. *A pólót is lehúzza róla, ha nem akadékoskodik.*
Makoto
*Annyira zavarban van és annyira kikészült, hogy nem ellenkezik. *~Haru szokatlanul határozott...
Haruka
*Nos, igen. Ő sem tudja, miért. Makoto melegítőjének a szélér is megfogja, majd elkezdi eltolni róla. Közben az arcát kezdi nézni.*
Makoto
*Feszülten figyeli Haruka-t és összetalálkozik a tekintetük. Nem tudja most mit szabad és mit nem így csak elakadt lélegzettel áll a fiú előtt aki épp vetkőzteti és arra készül, hogy segít neki megkönnyebbülni. Annyira lehetetlennek tűnik, mint egy furcsa álom*
Haruka
*Attól még igaz.* Lépj ki belőle *A nadrágból. Ha ez megvan, akkor felegyenesedik. A saját pólóját még leveszi és félredobja, le a földre, a többi holmi közé. Aztán elkapja Makoto kezét és a víz felé húzza.* Gyere... *A vízben szeretne segíteni Makotonak. ˇˇ*
Makoto
*Követi Haruka-t a langyos vízbe*~Hihetetlen meleg...! De most nem baj><'~* Haru-ra néz kérdőn*
Haruka
*A vízbe érve elengedi a kezét. Le is merül a víz alá és kicsit úszik, de hamar visszatér a fiúhoz. Előtte bukkan fel és rápillant. A medence széléig tereli Makotot.*
Makoto
*Meglepetésében enyhén nekiütközik a csempének*- Ha-Haru...Ne ijesztgess...!
Haruka
Nem akartalak megijeszteni. *A fiú mellett megkapaszkodik a medence szélében, a másik kezével meg a fiú mellkasát simítja meg. Aztán lejjebb halad.*
Makoto
*Visszafojtott sóhaj, a hasizma önkéntelenül megfeszül, karjai a medence szélén pihennek, kezeit ökölbe szorítja, szemeivel Haruka-t fürkészi*
Haruka
*Keze visszakalandozik Makoto nyakához és ott is megsimítja. Nem tudja, mi ütött belé. Pedig csak segíteni akart neki, erre meg... simogatja. Na nem baj. A keze végül a fiú úszónadrágjához csusszan. Megsimogatja, anyagon keresztül.*
Makoto
*Az egész teste reagál az intenzív érzésre, kicsit előre hajol, feje Haru válla fölött. Megkönnyebbülten engedi ki a hosszú másodpercek óta tartogatott lélegzetet, kicsit ellazul. Mellkasa gyorsabban emelkedik, ezt most végig kell csinálnia*
Haruka
*A kapaszkodó kezével inkább átkarolja a fiú mellkasát. Megint megsimítja odalent, majd lassan becsúsztatja a kezét abba az úszónadrágba. Fura érzés ez számára is... nagyon. Megtapogatja a fiút lent.*
Makoto
-Nn...!Ah...* Alig hallható sóhajtásokkal jelez Haruka-nak, karjait hátrébb húzva próbálja magát könnyebben tartani; elég csúszós az a fránya csempe*
Haruka
*A fiúra pillant a sóhajait hallva. Ráfog rendesen odalent. A kezét fel le kezdi húzni rajta, de egyelőre nehézkes, az úszónadrág miatt. Ha valaki most látná őket...*
Makoto
*Haruka-ra néz, elég kínosnak érzi a helyzetet, ezért úgy dönt felgyorsítja az eseményeket. Közelebb hajol a fiúhoz, a vállaik összeérnek, egyik kezével leemeli Haruka kezéről az úszónadrágot* - Így gyorsabb *nevet zavartan*
Haruka
*Ahogy Makoto mozgolódni kezd, rápillant. Aztán rájön, mit akar. A zavart nevetésre oldalra dönti a fejét.* Azt hittem, kiélvezed majd, hogy hozzád érek... *De ehelyett fel akarja gyorsítani.*
Makoto
*Meghökken* - Miért...? Haru, te... élvezed ezt?*néz rá ártatlanul*- Hogy hozzám érsz?
Haruka
*Meglepődik a kérdésre és félrenéz.* Nem tudom. Azt tudom, hogy nem undorodom tőled... és attól, amit csinálok. *Visszanéz rá. A kézmozdulatai határozottabbá válnak.*
Makoto
-Ah...!~Haru... Ő tényleg nem néz le emiatt...?~*Oldalról nekidönti a fejét az övéhez és enyhén mosolyog. Érzi a fiú testének melegét, a bőre puhaságát, az arcuk összeér, neki ennyi több, mint elég lenne, még az is ha a közelében van...
Haruka
*Nem nézi le, nem veti meg, nem utálja. Nem elég bizonyíték, amit tesz vele? Gyorsabbra vált a kézmozdulatokkal, mikor a fiú feje az övéhez ér. Rápillant, majd halványan ő is elmosolyodik. Szorosabban kezdi ölelni is.*
Makoto
*Egyre élvezetesebbek Haruka mozdulatai, és ezt tudtára is adja. Ahogy Haruka gyorsabban mozdul, fejét a vállára hajtja, egyik kezével átfogja Haru hátát majd egy erősebb érzésnél ujjaival szorosabban tartja a fiút*
Haruka
*Érzékeli, hogy Makoto mennyire élvezi. Ad egy puszit a vállára, majd inkább egy pontot kezd fürkészni a medence szélén. Tovább simogatja, izgatja a fiút. Furcsa érezni Makotot... mindenféle értelemben. A szíve mellesleg hevesen ver az új élménytől. Saját magán kívül nem ért még így hozzá máshoz... se lányhoz, se fiúhoz.*
Makoto
~Leírhatatlan érzés...hogy itt vagyunk, amit csinál, egyszerűen... - Mintha nem is a valóságban lennénk... Sose éreztem még ilyet...* suttogja*
Haruka
*Makoto szavaira felpillant és őt kezdi nézni. Akkor tényleg élvezi. Mondjuk nem csoda.* Jelenleg én is azt érzem, hogy egy másik világban, univerzumban vagyunk... *Halk megjegyzés. A fiú nyakához bújik és úgy néz ki a fejéből. A kezével a fiú férfiasságának hegyén simít végig.*
Makoto
*Érzelmes lélegzetvétel és karjával erélyesen végigsimít Haruka lapockáin. Csodálatos elégedettség érzése lesz úrrá rajta és halkan sóhajtozik a fiú válla felett*
Haruka
*A simítást érezve felegyenesedik egy pillanatra, majd inkább megint szorosan kezdi ölelni. Kicsit elgondolkozik.* ~Ha ennek vége... hogyan viselkedjek vele?~
Makoto
*elgondolkozik és elengedi a fiút, kedvesen mosolyog, ahogy mindig majd a víz irányába mutat. A medence közepén a vízen tükröződő csillagok tényleg egy másik univerzumból valók, mégis most ebben a medencében tükröződik a fényük*
Haruka
*Ahogy elengedi, feleszmél és ő is elengedi. A nadrágot is visszahúzza a fiúra, úgy néz el a víz irányába. A csillagok... gyönyörűek. Kicsit elmereng. Lassan visszanéz Makotora.* Gyönyörűek... *Egy pillanatra elmosolyodik, majd egy sóhajjal lemerül a víz alá. Úszni kezd, a medence másik oldala felé. Össze van kissé zavarodva. Azt sem tudja, hogyan viselkedjen Makotoval.*
Makoto
*Haruka szemeibe néz, ajkai engednek, és vágyakozva pillantgat a fiú szájára, ahogy lassan felé hajol és lehunyja a szemeit. Egy igazi csókkal ajándékozza meg, hálaképpen az előbbiekért... Vállai bemozdulnak, ahogy ajkai szenvedélyesen simítják Haru-ét*
Haruka
*Nem sokáig úszkál, Makoto másképp gondolja a dolgokat. Úgy tűnik, kár gondolkodni azon, hogyan viselkedjen a fiúval. A csók ezúttal váratlanul éri, de lehunyja a szemeit. Elfelejti fenn tartani magát a vizen, így sietve átkarolja Makoto nyakát, hogy ne süllyedjen el. Az ajkaitól pedig elszakad, úgy néz fel rá.*
Makoto
*Csak pislog majd elneveti magát. Megöleli Haruka-t*- Elég önző vagyok, nem? Köszönöm... Azt hiszem, több vagy nekem, mint a legjobb barátom...
Haruka
*Az ölelést viszonozza, bár nem tudni, miért. Azért, mert ha nem ölelné, elsüllyedne, vagy mert erre vágyik. A szavaira viszont meglepődik.* Erre magamtól is rájöttem, csak épp... nem értem. Mégis... hogyan változtak meg az... érzéseid...? *A fiúra néz, majd inkább a vállának dönti a homlokát.*
Makoto
-Az érzéseim...? Hogyan is? Nem tudom, hogy képes vagyok e megmagyarázni ezt...^^' Mindig is úgy éreztem, hogy mint barátod, gondoskodnom kell rólad, megvédeni, segíteni... De most már úgy érzem... Nem csak ennyit akarok... Ha nem vagyunk együtt, akkor is rád gondolok, nem tudlak kiverni a fejemből... *közben kiérnek a medence széléhez és megtámaszkodik Haruka felett a karjaival* Veled akarok lenni... Osztozni az érzéseiden... Amikor Rin olyan durva volt veled a verseny után... Szinte fájt...
Haruka
*Azért ő kíváncsi rá és várja a magyarázatot. Amit meg is kap, így feszülten kezdi figyelni, a fejét felemelve. Kicsit úgy érzi magát, mint egy kisgyerek. Gondoskodás, védelem... azért nem 5 éves már. Hanem 17. Majdnem felnőtt férfi. De nem köt bele, inkább hallgatja tovább. Ahogy kiérnek, próbál megtámaszkodni a medence szélén, mindkét kezével. Makotora pillant. A végére félrenéz.* Rin... *Ő azért mély nyomot hagyott benne, akárhonnan nézi. Visszapillant a fiúra.* Nézd, nekem... gondolkodnom kell. Mindketten fiúk vagyunk. Hiába segítettem most neked, nem tudom, képes lennék-e tényleg veled lenni. De... a barátságod sem akarom elveszíteni, Makoto...
Makoto
-I-igaz, nem, nem akarlak ezzel... *hátrébb húzódik és zavarában csak a tarkóját dörzsöli mosolyogva- Mit is gondoltam, tényleg önző vagyok... eheh, nagyon sajnálom ezt az egész estét! Nagyon kínos helyzetbe hoztalak! - harap ajkába és félre néz*
Haruka
*Utána pillant és úgy hallgatja végig.* Én örülök, hogy elmondtad nekem. Hagyd, hogy végiggondoljam. *Úgy érzi, nem lesz baj. Csak... úgymond, "lassítsanak".*
Makoto
*Bólint és sóhajt- Gyere*nyújtja a kezét- Menjünk haza, holnap kora reggel leutazom a tengerpartra, ki kell pihennem magam* mosolyog*
Haruka
*Eltöpreng. Megfogja Makoto kezét, de nem azért, hogy kimenjen vele.* Még mindig áll, hogy holnap veled megyek és segítek. *Gondolta, jobb tisztázni.*
Makoto
*Egy pillanatra csendben marad, egy lanyha mosollyal az arcán- Oké...
Haruka
És... úgy volt, hogy nálam alszol, nem? Most már tudom, miért rohantál el hirtelen. Nincs okod rá, hogy ne aludj nálam.
Makoto
*zavartan elmosolyodik* - Igen... Azt hiszem igazad van... Akkor hozzád...
Haruka
*Bólint és ezután engedi el a kezét. Körbenéz, majd a vízre és inkább elmerül benne. Úszni kezd. Pár hosszt le akar úszni, mielőtt hazaindulnak. Átadja magát az érzésnek. Azon agyal, mit szeret jobban. A vizet, vagy esetlegesen Makotot...* ~Mégis mik jutnak eszembe?~
Makoto
~Haruka, tényleg sajnálom... Remélem nem teszem tönkre a barátságunkat...*utána úszik- Hé! Te aztán sose unod meg, ha?* nevet*- Várj meg!
Haruka
*Én tudom, hogy nem megy tönkre a barátságotok ˇˇ Hallja Makotot, így a medence végénél megáll és rápillant. Megvárja, majd elnéz a másik oldal felé.* Ússzunk még... ha tehetném, mindig csak úsznék... *Tudjuk, Haru. ˇˇ*
Makoto
-Haru... Tényleg azt érzem, hogy veled nem csak az úszás az, ami igazán jó. Remélem egyszer majd Rin is felismeri ezt. Nem tudom, miért ilyen rideg még ezek után is... de meg akarom változtatni a véleményét! Tudom, hogy a régi Rin még mindig ott van valahol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése