Haruka
*Makoto szavaira elpillant felé a szeme sarkából, majd egészen ránéz. Mély levegőt vesz.* Rint ne keverd ide. Őt már... el kéne felejtenem végre. Már nem az, aki volt... *Ahogy viselkedik vele a fiú... nem gondolná, hogy maradt még benne a kisgyerek Rinből.* A csapatunk Reivel teljes. *Még ezt is hozzáteszi. Egyébként nem tagadja, hiányzik neki Rin.*
Makoto
*Csendben Haruka-ra pillant és sóhajtva felnéz az égre, nem vitatkozik, de nem ért egyet Haruka-val
Haruka
*Nézi tovább a fiút, majd sóhajt.* Tudom, hogy... te másképp gondolod. *Vagyis csak sejti. Régóta ismeri már Makotot ^^ kiismerte valamennyire. A medence széléhez úszik és lassan kimászik.*
Makoto
*Elmosolyodik és sóhajt* Olvasol bennem *dörzsöli a tarkóját és ő is kikászálódik a vízből* *Megáll a medence szélén és kedvesen mosolyog Haruka-ra* De tudom, hogy te sem gondolod komolyan... *azzal elsétál mellette és a vállára teszi a kezét egy pillanatra*
Haruka
*A medence szélére kiül és úgy néz vissza a vízre. Makotora pillant a szavait hallva, majd sóhajt.* Mármint mit nem gondolok komolyan? *Megfogja Makoto kezét és ha segít neki, akkor feláll vele.*
Makoto
*felhúzza gondolkodás nélkül, és a szemébe néz*- Rin nem olyan rossz, mint amilyennek mutatja magát*mosolyodik el*- Adj neki egy kis időt. Én még mindig azt a Rin-t látom...
Haruka
*Sóhajt és félrenéz, majd lassan vissza. Ő nem olyan biztos ebben. Tény, örülne, ha Rin a régi lenne, velük úszna... de valahogy olyan elérhetetlennek tűnik.* Szeretnék... megint vele úszni. *Verseny ide vagy oda. Hiába volt vele gonosz Rin, attól még szeretne vele úszni. De hát, maga Rin mondta, hogy nem fog vele többet úszni. Sóhajt és elszakad Makototól. Törölközőt nem hoztak, így csak magára kapkodja a ruháit. Póló, felső, meg melegítő nadrág. Mélyen gondolkozik. Rinen.*
Makoto
*Nyakába kapja a törölközőjét és felöltözik, miközben lopott pillantásokat vet Haruka-ra. Tudja,hogy olyasmit mondott neki, ami zavarja, de tudja, hogy ennek meg kellett történnie. Nem akarja Haruka-t továbbra is így látni.
Haruka
*Elnéz a fiú felé, majd egy sóhajjal inkább mellé lép.* Menjünk, Makoto. *Otthon rendesen megszárítkozik. El is indul mellesleg. Aztán átmászik ott, ahol kell.*
Makoto
*Csendben követi Haru-t zsebre dugott kézzel*
Haruka
*A szeme sarkából ránéz.* Majd csinálok valami vacsorát kettőnknek. *Csak hogy ne legyen csend.*
Makoto
-Az jól esne*nevet*
Haruka
És... mit csináljak? *Milyen kaját. Az utcán néha körbepillant, amúgy meg Makotot figyeli. Így majdnem neki is megy egy oszlopnak, de még időben sikerül kikerülnie.*
Makoto
*Nem is veszi észre Haruka-t*- Nem is tudom- nevet- a végén mindig sült halat eszünk...^^' Nekem mindegy- nézelődik*
Haruka
Jól van, akkor ma is azt eszünk. *Kicsit elgondolkozik.* Hol akarsz aludni? *Vele vagy... máshol?*
Makoto
*Meglepődik egy percre, menet közben felemeli a fejét- Eh..? Hogy-hogy hol, Haru?~Mért kérdez ilyet? Szokásosan, a szobájában...*hatásszünet-tantuszeső*- Mi-miért kérdezed? *nevet*
Haruka
*Rápillant. Egészen nyugodt mellesleg, mint mindig.* Velem akarsz aludni? *Válasz helyett visszakérdez.*
Makoto
-Haru!?*néz vissza kipirulva*- Hogy érted ezt...? Ne viccelődj, kérlek-dörzsöli idegesen a nyakát és komolyabbra veszi a formát*- Ezek után...Azt mondtad... Mégis meghívtál magadhoz... Miért? *zaklatottan néz Haruka-ra és megáll előtte
Haruka
*Őt kezdi nézni.* Nem vicceltem. Ez egy komoly kérdés volt. *A továbbiakra sóhajt és megáll, ahogy a fiú is megáll előtte. Továbbra is őt fürkészi, az arcát, a szemeit.* A barátom vagy. Ennyi nem elég, Makoto? *Félrenéz, majd vissza.*
Makoto
*hátat fordít neki, ökölbe szorítja a kezeit és az ajkába harap, majd teljesen normálisan beszél megint*- Épp ezért nem értettem a kérdés okát*félszegen hátrafordul mosolyogva- Hiszen barátok vagyunk
Haruka
*Oh, már érti. De azt meg látja, hogy Makotonak ez mégis rosszul esik. Félrenéz, majd vissza rá és odalépve átkarolja a vállait hátulról.* Akkor... nincs semmi baj, nem? *Olyan gonosz vagy, Haru...*
Makoto
*Most valahogy csak arra koncentrál, hogy magát adja. Mosoly és természetes viselkedés, amennyire tőle telik mindezek fényében. De együtt aludni? Régen nem zavarta volna, de most a szíve összeszorult
Makoto
*még attól is ha rágondol, attól ahogy Haru hozzáért a vállához. ~Azt hiszem hosszú éjszaka elé nézek...
Haruka
*Így, a vállát karolva indul tovább, mellette. Amúgy Haru úgy van vele, hogy történt, ami történt, lépjenek túl rajta. Nem akarja elveszíteni Makoto barátságát... mindketten fiúk, nem lenne normális, ha lenne köztük valami. Meg hát, jelen pillanatban furán is érzi magát a medencében történtek miatt. Maga sem tudja, miért segített a fiúnak.*
Makoto
*Egy darabig nem szólal meg csak elnézelődik, nyugodtan sétál- Ah, holnap, ha jössz, hozz magaddal valami otthoni váltóruhát. Nem kis munka lesz rendbe hozni az egész nyaralót...
Haruka
*Lépked mellette és úgy néz rá.* Hm, rendben. Majd segítesz kiválasztani, mit vigyek... *Úszónadrágon kívül, mert ugye az mindig rajta van xD eszébe jut valami.* Ha már a tengerpartra megyünk... majd úszhatnánk is *Csillogó szemekkel néz a fiúra.*
Makoto
*Rápillant és elneveti magát- Haru... Te sosem változol* Most tényleg jót nevet*~ Jobb ha ez így is marad... Kettőnk között*
Haruka
*A nevetésre zavartan félrenéz, majd elszakad tőle.* Ugyan... *Csak jól érzi magát a vízben.* De csak ha lesz rá időnk. *A munka előre valóbb.*
Makoto
- A pénzt majd elosztjuk, nem szeretném, ha potyára dolgoztatnálak...*mosolyogva ránéz*- És a nagybátyám szerint is meg kell jutalmazni a jó munkaerőt... De alapvetően betudhatod ezt egy nyaralásnak!
Haruka
*Megrázza a fejét.* Neked nagyobb szükséged van a pénzre, mint nekem, így... nem fogadhatom el. *Nagyon halvány mosoly, majd vállat von. Így gondolja, kész.* Nekem az is elég, ha víz közelében lehetek *És tényleg elég neki ennyi. Látjátok? Haru boldogságához elég a víz. ^^*
Makoto
*kedves arckifejezés*- Ne akadékoskodj...*ráteszi a fejére a kezét és egyet simít rajta majd újra zsebre teszi és sóhajt egyet miközben a boltok kirakatait bámulja
Haruka
*A szavakra és a simításra zavartan lepillant a földre. Akkor is oda fogja adni Makotonak, de most nem vitázik vele. A boltok kirakatai most nem kötik le. Lassan pedig haza is érnek. Hm, be sem csukta
Haruka
az ajtót rendesen. Mindegy. Belépked a házba.*
Makoto
-Azt hiszem én lezuhanyzom, ha nem bánod*néz rá és elindul a fürdő felé*
Haruka
*A fiú után néz.* Rendben. Találsz ott alvós holmit is... *Ő meg a konyhába indul és nekilát a sült halnak, vagy minek.*
Makoto
*Egy pillanatra megáll lehorgasztott fejjel és elgondolkozik de aztán megrázza a fejét és összeszorítja a szemeit~Nem! Vissza kell térnem a régi önmagamhoz! Nem tehetem ezt Haru-val! Csak így maradhatok mellette, ha szüksége van rám... én bármit megteszek érte...*Levetkőzik és beáll a hideg zuhany alá, hogy kijózanodjon.*
Haruka
*Csendben készíti azt a kaját, amúgy meg... Makoton mereng. Nem érti, hogyan változhatott meg minden egyik pillanatról a másikra. Igazából az együtt alvásra is kíváncsi lesz. Fura így... minden. Amíg a hal sül, ő elmegy és keres egy törölközőt. Aztán levetkőzik és megtörölközik.*
Makoto
*Kilép a fürdőből, póló és alsógatya van rajta, a haját törli éppen. Gondolkodik, hova tette a cuccát, de rájött, hogy Haru valószínűleg a szobába vitte és benyit*
Haruka
*Az ajtó nyitódásra felpillant. Épp nincs rajta semmi, a törölközőn kívül. Khm. Végigméri Makotot, majd félrenéz. Izéé... most mit mondhatna? o.o*
Makoto
*Magában egy másodpercre leblokkol, de aztán mintha mi sem történt volna, megkérdezi, nem látta e a táskáját; nem is néz csak a fiú arcára*
Haruka
*A kérdésre feleszmél.* Ja, de... ott van *Elmutat a táska felé, majd visszapillant Makotora.*
Makoto
*elmosolyodik, megköszöni és leguggol háttal Haru-nak és a táskájában kotorászik*
Haruka
*Tüptüp. Kicsit figyeli, majd ledobja a törölközőt a földre. Az alsónadrágjához lép és megfogja, majd belebújik, de elpillant a fiú felé is.*
Makoto
*Akkor áll fel és visszafordul, csak a mobilját vette elő- Csak küldök egy üzenetet hogy reggel megyek haza, nem akarom, hogy aggódjanak*mosolyog és pötyögni kezd kifelé menet a szobából*
Haruka
Ühm... jól van. *Magára kap egy pólót, majd felkapja a földről a törölközőt. Kiteríti valahova, majd kisiet vissza a konyhába. A hal már kész is van, így inkább megterít.*
Makoto
*leül az asztalhoz egy tollal a szájában és egy jegyzetfüzettel: gondolkozik*
Haruka
*Odalépked mellé kíváncsi tekintettel.* Mit csinálsz?
Makoto
*Kiveszi a szájából a tollat és a papírra figyelve válaszol:-Felírom, mit kell vinnünk*
Haruka
Oh, értem... *Azt hitte, mást írt. Odatolja Makoto elé a tányért.* Tessék. A lista írás ráér később, én azt mondom. Éhes gyomorral nem fog menni... *Vagy mi xD a másik tányérral leül a fiúval szemben*
Makoto
-Igaz*leteszi a jegyzetet és nekilát- Ittadakimasu!*csak természetesen, olyan Makoto-san*
Haruka
*Elpillant felé* Ittadakimasu *Figyeli kicsit, majd nekilát az evésnek. Nem olyan rossz... ezerszer csinálta már ezt a sült halat. Néha elpillant Makoto felé.*
Makoto
-Szerintem néha azért mást is ehetnél, legalább valamit több zöldséggel, remélem azért néha eszel zöldséget is... * Felnéz rá és összetalálkozik a tekintetük*
Haruka
*Meglepve pislog Makotora.* Zöldséget? Minek? A hal az egészséges... nekem így jó. *Félrenéz. Ezek szerint nem, nem nagyon eszik zöldséget xD*
Makoto
*kissé rosszalló tekintet*- A hal és a rizs magában nem a legegészségesebb étrend egy sportolónak... Ha nem vigyázol, tényleg legyengülsz...*folytatja az evést, majd eszébe jut valami és lefirkantja
Haruka
*Lepillant az ételre, majd szusszan.* Jó, legközelebb te főzöl valamit kettőnknek... *Úgy van.*
Makoto
- Jó ötlet! * felvidul* - A gyerekekre gyakran nekem kell főznöm otthon mostanában, hogy anya is két műszakot vállal*folytatja az evést- Kezdek belejönni-
Haruka
*Halvány mosoly.* Tetszik, ahogy a testvéreiddel törődsz... tipikus nagytestvér vagy *Kicsit fürkészi Makoto arcát.*
Makoto
*Felpillant. Tetszik neki Haruka mosolya, ritkán látja...*-Ez természetes*nevet*- Úgy értem, ők még nagyon igénylik a gondoskodást*
Haruka
*Elgondolkozik, aztán valamiért kibukik a száján.* Mint ahogy én is... *Mármint, igényli a gondoskodást. Makototól pedig mindig... megkapha ezt. Lepillant az ételre.*
Makoto
*Megáll a kezében a pálcika és meglepetten néz Haruka-ra, nem tud mit szólni*
Haruka
*Elnéz rá a csendet hallva, aztán zavartan megvonja a vállát.* Tényleg így érzem...
Makoto
*Leengedi a kezét és elmosolyodik:- Mindenkinek szüksége van gondoskodásra... Ezért... Azoknak, akiknek megvan rá a lehetőségük és az erejük, támogatniuk kell azokat, akiknek szükségük van rá...
Haruka
Én nem akarok támogatásra szorulni, hanem... egyszerűen... kiskorom óta rád támaszkodom. Bizonyára sok gondot okoztam neked ezzel... *Csak belegondol a helyzetbe.*
Makoto
-Haru... Ne beszélj hülyeségeket...*nevet*- Miért okoztál volna nekem gondot? Örülök, ha segíthetek neked, bármiben, csak szólnod kell... De emiatt ne érezd magad rosszul.*széles mosoly* A legjobb barátom vagy.
Haruka
*Sóhajt. Lenyeli az utolsó falatot és úgy pillant el megint Makoto felé.* N-nem tudom. De biztos volt, hogy a terhedre voltam... *Egy sóhajjal feláll és a tányérját a mosogatóba rakja.* Néha úgy érzem, illene visszafizetnem azt a rengeteg törődést, amit kaptam tőled. Csak ... nem tudom, hogyan. *Illetve most már van egy ötlete, de ahhoz még gondolkodnia kell.*
Makoto
- Haru... Kérlek, ne gondolkodj ezen*feláll és megragadja a karját, egy elég szigorú tekintettel- Az utolsó ember, aki a terhemre van az te vagy, és ha elvárnám, hogy ezt visszafizesd nekem, akárhogyan is, azt sosem bocsájtanám meg magamnak! Ha bárkitől elvárnám! És ezt te is tudhatnád...
Haruka
*Ahogy megragadja a karját, felpillant rá és a szemeit kezdi nézni, miközben végighallgatja. Annyira... jól esik neki... az, ahogy Makoto hozzá áll. Az sem zavarja, hogy megcsókolta. Semmi sem. Odalép hozzá és fél karral megöleli.* Értettem. Nem gondolkodok többé ilyesmin. *Halkabban teszi hozzá.* Köszönök mindent neked.
Makoto
-Helyes... *mosolyog* Semmiség, amit teszek, mind érted, mind a többiekért, semmit nem kell köszönnöd...
Haruka
*Felpillant rá, majd lassan elszakad tőle. Megfogja a fiú kezét, amivel a karját fogja.* Menjünk... aludni. *Holnap korán kelés. Nem mintha ez zavarná... Makoto kezét nem engedi el.*
Makoto
-Ah... oké*mondja meglepve és hagyja magát "bevonszolni" a szobába*
Haruka
*Nem vonszolja, csak... a kezét fogva behúzza. A szobában elengedi, majd az ágyhoz lépve le is ül. Elnéz a fiú felé.*
Makoto
*Ledobja a törölközőt a nyakából és a futon másik oldalát veszi célba, miután lekapcsolta a lámpát*
Haruka
*Lefekszik és egyből Makoto felé fordul. Nézni kezdi. Még látja így, a félhomályban.*
Makoto
*Észreveszi, hogy Haruka felé fordul, de ő csak tarkóra teszi a kezeit és a plafont bámulja. Gondolatait próbálja teljesen ellentétes irányba terelni*
Haruka
*Közelebb csusszan hozzá. Egészen közel, hozzá is ér.*
Makoto
*Lehunja a szemeit. Szíve szinte dobként dübörög a mellkasában...~Haru, ne gyere ilyen közel hozzám...! *Meg sem moccan*
Haruka
*Kicsit figyeli, majd félig átkarolja. Így hunyja le a szemeit. Kissé nyugtalan mellesleg, még... nem volt így Makoto mellett. Fel is néz egy idő után.*
Makoto
*A teste érezhetően forró, ahogy Haruka-é is!* Nem bírja, kinyitja a szemeit de csak a plafonnal tud szemezni, lélegzetét kordában tartva*
Haruka
*Forró, érzi. De nem zavarja. Megint lehunyja a szemeit, de képtelen jelenleg aludni. Úgy érzi, egész éjjel ébren lesz... hm. De akkor holnap nem tud segíteni Makotonak.*
Makoto
*Megint lecsukja a szemeit és megpróbál fejben számolni, hogy elaludjon, és úgy tűnik, sikerülni fog neki végre*
Haruka
*Érzékeli, hogy Makoto elalszik, így elszakad tőle és fölé magasodik. Megtámaszkodik a fiú feje mellett mindkét kezével és lassan közelebb hajol hozzá. Az ajkaihoz... a szájuk össze is ér, aztán inkább elhúzza a fejét onnan. Mégis mit csinál? >< Makotot kezdi nézni és sóhajt egy nagyobbat.*
Makoto
*Nem ébred fel*
Haruka
*Ez kellemetlen. Nézi tovább, majd megsimogatja Makoto arcát. Mereng.*
Makoto
*Az érintésre összeráncolja a szemöldökét*
Haruka
*Erre elmosolyodik. Aztán a fiú mellkasára dönti a fejét és úgy hunyja le a szemeit. Átkarolja kicsit.*
Makoto
*Amikor felébred már reggel van. Egy hatalmasat sóhajt, szemeit alig tudja kinyitni a beszűrődő napfény vakításában*
Haruka
*Megjegyzem, Haru ott alszik még mindig Makoto mellkasán. Meglepődhet a fiú.*
Makoto
*Meglátja Haru-t, vagyis először érzi, ahogy a mellkasára nehezedik- Ah...Haru...?-nyöszörög és nem meri megérinteni a fiú hátát*-Haru...
Haruka
*Félálomban van. Érzi, hogy megérinti a hátát, így felnyitja a szemeit.* Mako...to... *Rápillant, majd visszahunyja a szemeit.*
Makoto
-Eh... ><' -Haru? Mennyi az idő* kap a telefonja után- AH! Már 9 van?! Még haza kell mennem indulás előtt! Haru!*megrázza finoman*-Haru! Siess, lekéssük a vonatot!
Haruka
*A rázogatásra szorosabban kezdi ölelni. Ne már... aludni szeretne xD*
Makoto
-Haruuuu! Mit...? Ne aludj vissza! * mocorog*
Haruka
*Elszakad tőle és átfordul a másik oldalára. Álmos~ de... lassan felnyitja a szemeit. Az első, ami eszébe jut, hogy tegnap majdnem ő csókolta meg Makotot, miközben a fiú aludt. Zavarba jön ettől.*
Makoto
*Feltápászkodik és igyekszik rendet tenni a zűrzavar helyett, ami a fejében van és elkezd öltözni*- Hazaugrom a cuccaimért, addig készülj el, mindjárt itt vagyok, talán még elérjük a 10:30-as vonatot
Haruka
*Erre feleszmél és felül, majd elkapja Mako kezét.* Ne hagyj itt >< már magamnál vagyok. *Feltápászkodik és elengedi a fiú kezét. Nekilát öltözni.* Sajnálom, hogy elaludtunk... állíthattunk volna ébresztőt...
Makoto
-Teljesen kiment a fejemből!*kapkod majd a táskáját felkapva kiviharzik az ajtón- 20 perc és jövök!
Haruka
*Nem is figyel rá >< akkor visszaül az ágyra és eldől. Sóhajt és a plafont kezdi figyelni.*
Makoto
*Sietve halad a házuk felé, miközben eszébe jutnak a tegnapi dolgok: bevallotta a legjobb barátjának, hogy többet érez iránta, mint barátságot...Két férfi között! ÉS MEGCSÓKOLTA!...És a többibe azonnal bele is vörösödik, és sietősebbre veszi a formát. Aztán eszébe jut hogy együtt is aludtak. *~Bevallottam neki és jó, hogy ózdkodik, de akkor mégis miért ...aludt rajtam ? ! Azt hittem kiugrik a szívem, mindenem a helyéről!~ *Bemegy a házba, felpakol és usgyi vissza Haruka-hoz*
Haruka
*Ő is ilyesmiken agyal. Mármint a fordítottján. És fogalma sincs, hogyan viselkedjen. Mire Makoto visszaér, már felöltözve ücsörög kint a gangon. Egy táska is van nála, váltóruhával. Amúgy meg álmosan pislog maga elé. Ja, és nem mellesleg meg is fürdött. Sose hagyná ki *-* *
Makoto
*Megáll a kapuban és int neki- Gyere! Induljunk!*
Haruka
*A hangra feláll és el is indul. Nem szívbajos, a tempója is lassú xD mit érdekel, ha elkésnek. Amúgy sem ez most a legnagyobb baja, hanem... Makoto. Kilép a kapun és megáll a fiú előtt.*
Makoto
*Meglepetten néz, a személyijét a fogai között tartja*-Hazsu...? Vamami baj vam?*
Haruka
*Megrázza a fejét.* Nincs... induljunk, mert el fogunk késni. *Indul is a fiú mellett.*
Makoto
-Ah oké*elteszi az iratait és épp hogy felvette a táskát lép utána de hirtelen megszédül a látása egy pillanatra elhomályosul, megtorpan, kábán pislog maga elé*
Haruka
*A fiúra néz és megáll, majd elkapja a derekát.* Hé, jól vagy, Makoto? Nehogy összeess nekem!
Makoto
*Először zavartan néz a fiúra, mint aki nem tudja, mi történt, aztán lassan elmosolyodik és felegyenesedik, megigazítva a táskát a hátán- Semmi baj! Csak megszédültem! *nevet*
Haruka
Enned kéne, mielőtt elindulunk bárhová is... így csak rosszul leszel, Makoto...
Makoto
- Tényleg nem ettem, lehet hogy ezért volt*vakarja a fejét, de amikor Haruka nem néz oda, leengedi a kezét és értetlenül forgatja a szemeit*
Haruka
*Sóhajt és úgy indul tovább. Lassan a fiút is elengedi, a szeme sarkából pedig őt figyeli.* Amint odaértünk, eszel. Addig nem látunk munkához, rendben? *Aggódik és ez a hangján is érződik.*
Makoto
- Persze!* sétál utána*
Haruka
*Bólint. 10:10 van jelenleg. Még van 20 percük a vonat indulásáig. Elkezdi előszedni az iratait, meg a pénzét... hoppá.* Makoto...
Makoto
-Igen?*pillant rá*
Haruka
Otthon felejtettem a pénzem. Így nem tudok veled menni *Nem akar kölcsön kérni ><*
Makoto
-HE?! Nem baj, majd adok...
Haruka
De... akkor majd visszafizetem... *Félrenéz.*
Makoto
*elmosolyodik- Menjünk!-finoman meglöki a vállát és halad tovább* A kettesről indul! Már bent van, siess- mondja ezt 10:15- körül és hátranéz Haruka-ra
Haruka
*Rápillant és inkább sietősebbre veszi. Igyekszik. A táska pántján igazít egyet, majd a vonathoz érve körbenéz. Ott kell jegyet venni? Makotora néz.*
Makoto
-Igen, nekem már van, megvárlak*áll meg a vonat ajtajához közel, amire éppen felszállnak
Haruka
*Biccent, majd lepillant a földre.* Akkor adsz kölcsön? Szigorúan... kölcsön. *A jegyre.*
Makoto
-ÓH, tényleg,*előhalássza a pénztárcáját és odadobja neki*
Haruka
*Elkapja.* Köszönöm *Aztán elsiet jegyet venni. Sikerül is, így visszalépked Makotohoz. Mindjárt indul a vonat, így felszáll a fiúval együtt, minden bizonnyal. A pénztárcát visszanyújtja neki.* Tényleg köszönöm. *Rápillant hálásan, majd inkább helyet kezd keresni, ahova leülhetnek.*
Makoto
-Semmiség, gyere, itt van két üres hely...*Amikor odalép egy négyes üléshez, két ismerős arc fogadja:Rei és Nagisa!
Rei
Makoto és Haruka senpai! *néz meglepetten*
Haruka
*A párost meglátva végigméri őket.* Sziasztok *Le is ül valamerre és úgy néz vissza Nagisáékra.*
Nagisa
*Rei mellett ül, nem tudom, mit csinál és hova megy xD Makotoékat meglátva egyből felderül az arca és feláll.* Haru-chan, Mako-chan! *-* *Örül, mosolyog.*
Makoto
*Leül Haru mellé, nem messze a többiektől*
Rei
-Makoto senpai! Mit kerestek ti itt?
Makoto
- Hát, mi... a tengerpartra...
Haruka
*A fiúkra pillant, majd Nagisára, végül Reire.* Makoto nagybátyjának megyünk segíteni. *Kipillant az ablakon egy sóhajjal.*
Nagisa
*Ő is kérdezne, de Rei gyorsabb. A szavakat hallva elmereng.*
Rei
-M-m is a tengerpartra megyünk...!*néz Nagisa-ra*
Haruka
*Reire néz.* És minek? Úszni? *Csak az úszáson jár az eszed xD*
Rei
-Egy tengerparton azt...szoktak...*válaszol bátoralanul* Igazából edzést terveztünk Nagisa senpai-al! Nektek nincs kedvetek?
Makoto
- Dehogynem!*mosolyog*- Munka mellett nehezebb lesz, de ha jut időm rá csatlakozom hozzátok! Melyik részre mentek?
Rei
- A nyugati partra, ott foglaltunk le egy házat pár napra
Makoto
-Remek, valahol arra van a nagybátyám nyaralója is ...
Haruka
*Felcsillannak a szemei, de aztán beugrik neki valamit. Makotora néz.* Munka mellett biztos menni fog ez? A pénz most fontosabb, Makoto
Nagisa
Úgy van ^^ edzenünk kell, fejlődnünk... *Azért elhallgatja a többieket és Makotora pillant.* Mako-chan, miféle munkáról van szó? Segítsünk mi is? ^^ *Lelkes.*
Haruka
*Elnéz Nagisára.* Nem kell. *Ő segít és kész >< Makotora néz, majd félre.*
Makoto
-Amúgy... Igazán nem szükséges, csak festésről, takarításról van szó, meg a kertet kellene rendberakni... Ilyesmik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése