Nagisa
Ha együtt csináljuk, hamarabb végzünk. *Akkor is szeretne segíteni, ha Haruka nem is. Furán viselkedik.*
Haruka
*Sóhajt és az ablakon kezd kifelé nézelődni. Kicsit hülyén érzi magát.*
Makoto
-Ah, ha szeretnétek, akkor...
Rei
- Megcsináljuk együtt!*lelkesedik fel*
Haruka
*Makotora pillant.* Így viszont tényleg nem fogadok el pénzt érte... *Úgy ám. Komoly arc.*
Nagisa
*Mosolyog a válaszra.* Úgy van ^^ ne aggódj, Mako-chan
Makoto
*Mosolyog*- Köszönöm, srácok! Tényleg! Majd cserébe főzök nektek valamit*vakarja a fejét*
Rei
- Makoto senpai! Te tudsz főzni?*tátva marad a szája*- Alig várom, hogy megkóstoljam!
Makoto
*Bizonytalan pofavágás*
Haruka
*Inkább kimarad ebből a beszélgetésből. Úgy tervezte, hogy együtt lehet majd a legjobb barátjával, ketten... de belezavarnak a képbe Nagisáék. Na mindegy. Kicsit furán érzi magát. Eddig sosem okozott gondot, ha a srácokkal kellett lennie. Most meg... áh >< Nem néz inkább vissza a többiekre, csendben van.*
Nagisa
*Elmosolyodik Makotora.* Wá, alig várom, Mako-chan ^^ *Aztán feltűnik neki Haru szótlansága, így őt kezdi nézni. Hmhm. Jó, sokszor szótlan a fiú, de most... valahogy más. Visszapillant és oldalba böki Reit. Halkan szólal meg.* Nézd... >< *Haru felé bök a fejével.*
Makoto
*Egy zajos beszélgetés után visszahelyezkedik a székébe és Haruka-ra pillant a szeme sarkából~Fura, annyira érdekel mi járhat most a fejében, de nem tudom megmondani... Életemben először. Vagy csak jobban érdekel, mint máskor... És félek megtudni, hogy valami kellemetlen lehet az...Á! Ne gondolkodj ilyeneken Makoto! Csak nézd a tájat, gondolj a munkára...-Ah*sóhaj*
Haruka
*Ő továbbra sem akar megszólalni. Sőt. Inkább elmenne, ha tehetné, de ha már megígérte, akkor nem megy sehova. Csak Makotoval a nyaralóba, hogy segíthessen. A szeme sarkából pillant el Makoto felé.*
Makoto
*Úgy dönt zenével próbál relaxálni, így előveszi a telefonját és elkezdi kibogozni a kábelcsomózatot...*
Haruka
*Közelebb csúszik Makotohoz és önhatalmúlag segít kibogozni a kábeleket. Rápillant a fiúra.* Mit akarsz hallgatni? *Kíváncsi.*
Nagisa
*Elnézegeti Haruékat, majd inkább az ablakon kezd kifelé nézelődni.*
Rei
*Belebambul egy magazinba és halvány gőze sincs ...hát úgy semmiről XD Nem olyan jó megfigyelő, mint Nagisa*
Makoto
- Igazából, Gou tett néhány számot a telefonomra, azt mondta ez majd lelkesít minket, hogy gyakoroljunk...*Bedugja a fülét és odatartja a másik fülhallgatót Haru-nak*- Még én se hallgattam bele...
Haruka
*Félrenéz, majd vissza és átveszi a fülhallgatót. Kíváncsi azokra a zenékre... még közelebb csúszik a fiúhoz és úgy hallgat bele az első dalba.* Nem olyan rossz... de kicsit lányos, nem?
Makoto
-Nézzük a következőt...*kattint egyet és Gou hangja szólal meg a felvételen...olyan "bár" hangon...azt kívánják, bár ne hallanák... főleg nem ilyen hangosan><'*Makoto elég savanyú képet vág, mint akinek belefacsartak egy csomag citromot a szájába*
Haruka
*Eléggé meglepődik.* Ez... szörnyű >< *Makotot kezdi figyelni, a dalra meg nem is koncentrál már.*
Makoto
-Azt hiszem, jobb, ha az én listámat választjuk*kapcsol és lightos rock-pop-RnB dallamok szólalnak meg, nem is nagy hangerővel, ahogy épp kényelmes. Máris nyugodtabb kifejezés ül az arcára*
Haruka
*Halványan elmosolyodik kicsit, majd a fiú vállának dől. Így hallgatja tovább a zenét, ami immár tetszetősebb az előzőnél.*
Makoto
*Becsukja a szemeit és hamar el is alszik, önkéntelenül*
Haruka
*Ezt észreveszi, így félig átkarolja a karját. Nem zavarja, hogy esetleg Reiék észreveszik. Ő is lehunyja a szemeit és pihen.*
Rei
*Odalép hozzájuk, amikor közelednek a parti megállóhoz*- Senpai! Mindjárt szállunk...
Haruka
*Rei hangjára megébred, így felpislog rá. Ühm... figyeli kicsit, majd sietve elszakad Makototól. A fülhallgatót is visszaadja, majd ébresztgetni kezdi a fiút.* Makoto...
Makoto
-Hmmm? *felébred és felnéz Rei-re, majd leesik neki mi van, és összeszedi magát*
Haruka
*Elszakad a fiútól. A táskáját is magához veszi és úgy pillant maga elé. Sóhajt.*
Nagisa
*Csendben van, úgy elemezgeti magában Harut és Makotot. Egyelőre kevés sikerrel xD*
Makoto
*Leszállnak és körbenéz*- Azt hiszem arra van*a buszmegálló mögött húzódó házsor felé mutat fent a dombon, a part felett*
Rei
-Mi a másik irányba megyünk, bejelentkezünk, aztán jövünk is! Nem mondhatjuk le a foglalást, vagy oda a zsebpénzem*fogja a fejét*
Haruka
*A vonatról leszállva körbepillant, majd el, Rei felé. A részéről oké. Sőt... izé. Félrenéz és csendben a földet kezdi figyelni.*
Nagisa
*Egy mosollyal lép Rei mellé és úgy pislog Mako-chanék felé.* Így van. De sietünk, hogy segíthessünk! Kíváncsi leszek Mako-chan főztjére is ^^ *Széles mosoly.*
Rei
-Úgy van!*mosolyog és elndulnak*- Melyik ház a nagybátyádé?
Makoto
-A 16-os számú, világoszöld faház a lépcsők mellett, egyből megtaláljátok
Rei
- Rendben, akkor*int*majd jövünk!*azzal elindul
Haruka
*Int a párosnak, majd indul is. Remélhetőleg Makoto közli vele, merre kell menni, mert ő még nem járt errefelé.*
Nagisa
Sziasztok *Köszön el Haruéktól, majd felzárkózik Rei mellé. Irány a hotel, hm.* Haru-chan olyan furcsa volt, nem, Rei-chan? *Kíváncsian a fiúra néz.*
Rei
-Ha? Hogy érted ezt?
Makoto
-Itt menjünk fel, Haru*indul fel egy lépcsősoron*- Itt lesz a jobb oldalon
Haruka
*Megy Makotoval. A szeme sarkából rá is néz.* Azért... jobban örültem volna, ha ketten segédkezünk csak a nagybátyádnál...
Nagisa
Te nem vetted észre? Még én sem tudom, mi az, ami furcsa benne. De... olyan szótlan volt. A megszokottnál is... csendesebb. Nem?
Makoto
*visszanéz rá a lépcsőről elég meglepett- Hogy érted ezt?
Rei
- Csendes? Hmm*gondolkodik*- Mindig ilyen, nem? Lehet hogy csak mert siettek a vonathoz...Mert elaludtak
Haruka
*Félrenéz.* Hogyan lehet ezt szerinted érteni? Azt gondoltam, ketten leszünk... *Nem négyen ><*
Nagisa
Nem tudom, lehet, igazad van, Rei-chan *Elgondolkodik, majd igazít a táskáján. Azért ő agyal még ezen a témán.*
Makoto
-Valóban, én sem számítottam erre... De így együtt lehetünk és úszhatunk, nemde?*mosoly*
Haruka
Nem értesz. *Lepillant a lépcsőre és úgy halad tovább. Most az úszás sem tudja felvidítani.*
Makoto
*Kérdőn néz Haruka-ra, amikor felér a lépcső tetejére*- Haru... *nevet zavartan*- Azt hiszem, sokkal több dolgunk lesz mint hittem* Néz kurtán az előttük álló két házikó közt egy lepukkant, rég nem használt, éppen csak észrevehetően zöld fa nyaralóházra, aminek a lépcsőfoka is hiányos, és a korlát is több helyen letört...
Haruka
*Szusszanva pillant el a lepukkant házikóra és meg is áll.* Nem zavar... *A munka. Csak Reiék xD jaj, de nem akarja ezt így kimondani.*
Makoto
*Ő még nagyobbat szusszan és elindul a ház felé, megmarkolva a hátizsák pántját~Nem értem Haru-t... Mintha nem örülne ennek az egész helyzetnek. Talán nem kellett volna magammal hoznom. Végül is ez az én dolgom, ő nyugodtan maradhatott volna otthon... Remélem nem érzi magát kellemetlenül emiatt...
Haruka
*Makotot kezdi nézni és úgy lépked.* Min gondolkodsz már megint? *Látja, ha van valami.*
Makoto
-Izé...*nehéz belekezdeni*- Nem szeretném, ha úgy lennél itt, hogy nem érzed jól magad...*néz Haru-ra bizonytalanul, miközben sétálnak a homokban*
Haruka
*Meglepődik.* Most nem érzem magam rosszul... csak... már mondtam. Azt hittem, ketten leszünk. *És az jobb lett volna.*
Makoto
*Most már kezdi elhinni hogy Haru szavai tényleg azt jelentik, amit: ~Kettesben akar lenni velem?! - Tényleg ezt szeretnéd?*kérdezi félve, de a másik irányba néz félénken* -Téged... zavar, hogy nem vagyunk kettesben? *ezúttal kérdőn néz a fiúra*
Haruka
*Ideje lesz elfogadnia a tényt, igen. A kérdésre csak bólint, a másik kérdésre meg lepillant a földre.* Azt hiszem, igen. *De aztán hozzáteszi.* Viszont nem akarom megbántani Reiéket sem... *Nehéz helyzet.*
Makoto
*Belé folytja a szót a felismerés de nem tudja mit mondjon, nem mondhatják azt Nagisa-nak és Rei-nek, hogy nem kívánatos a jelenlétük...Azt meg főként nem, miért...Hiszen még ő maga sem hiszi el
Haruka
*Sóhajt.* Ne kérdezd, miért érzem így. *Hogy vele akar lenni. A házhoz gondolom lassan elérnek, így megáll.*
Makoto
-Nem akarlak kérdőre vonni*nevet és előveszi a kulcsokat, kinyitja az ajtót, hatalmas por és állott szag fogadja őket. Köhög és maga előtt legyezgeti a levegőt, kitárja az ajtót
Haruka
*A fiúra pillant. A porfelhőt észlelve a karját a szája elé kapja, de így is köhög egy sort.* Tényleg... sok dolgunk lesz itt *Ránéz, majd belép az épületbe, ha nem bánja. Körbenéz.* És... a nagybátyád mit szándékozik tenni ezzel a nyaralóval, ha helyrepofozzuk? Kiadó lesz vagy...? *Köhögve pillant Makotora.*
Makoto
-Nem..*köhög*- Nem tudom... Gondolom azt tervezi vele *körbenézelődik a helyiségekben*- Szerintem itt csak egy portalanítás és megvagyunk*
Haruka
Akkor... lássunk is neki, hm? *Aztán majd meglátják, meddig jutnak vagy mi lesz.* A nagybátyád hány napot adott erre?
Makoto
-Ameddig tart*dörzsöli a tarkóját*- akkor lássunk neki*veszi le a táskáját és leveszi a pólóját, átvedlik egy kopottabb atlétába és elkezd sürgölődni* - Tikkasztó idő van idebent*mondja kipirult arccal- ez nem lesz egyszerű- kéznél kell tartani a vizet*nevet*
Haruka
*Lepakolja valahova a táskáját és ő is átöltözik. Vagyis csak a felsőjét cseréli át, aztán csatlakozik Makotohoz. A vizes megjegyzésre rápillant.* A tenger elég közel van, nem? *Apró mosoly.*
Makoto
*visszanevet és elkezd pakolászni. Hirtelen elszalad előtte egy patkány. *AH!*Ugrik hátrébb és mereven bámul az ajtón kisurranó lakó után, láthatóan nehezen viseli az ilyen helyzeteket, mégis nevetve próbálja helyretenni a pulzusát*
Haruka
*A patkány látványára megáll és... végignézi, ahogy kisurran. Aztán Makotora néz és odalép hozzá.* Hé, nyugi... nem fog megenni ˇˇ ő jobban fél tőled
Makoto
-Nagyon vicces...><' Nem szeretem a meglepetéseket...*visszatér a munkához, és rövid időn belül megizzasztja a dobozemelgetés, szekrény taszigálás, többször megáll, hogy kifújja magát*
Haruka
*Látja, hogy megterhelő a meló, így besegít neki.* Ezt tegyük át oda... *Ha Makoto benne van, akkor a szekrényt odébb is sikerül rakni. Folytatja a takarítást. Ő is izzad már rendesen. Kezd az esze a tengeren járni... jó lesz úszni benne *-* *
Rei
*megérkeznek és felmennek a lépcsőn- Szia...*Abbamarad a köszöntés, amikor Makoto sarkon fordulva az orra alá nyomja a nyaláb poros lepedőt amitől még a szemüvege is totál homály lesz és egy pókerarc után kezd el kapálózni és köhögni, majd a szemüvegét törölgeti*
Makoto
-AH! Rei! Ne haragudj! Nem láttalak!
Haruka
*Ahogy megjönnek Reiék, a kedve is alábbhagy. Sóhajt és inkább a táskájához ballag, leguggol és előszedi az innivalóját. Kortyol belőle.*
Rei
-Szóval, mit kell segíteni?- köhécsel és visszaveszi a szemüvegét*
Haruka
*Felkapja a fejét Reire.* Megoldjuk ketten, Makotoval. Ti menjetek nyugodtan úszni... *Felegyenesedik, miután elrakta az innivalóját.*
Makoto
*meglepetten sandít Haru-ra, majd a többiekre néz kérdőn- Ha gondoljátok menjetek... Mi mindjárt befejezzük itt*mosolyog bíztatóan- Nekünk is nemsokára pihennünk kell úgyis
Haruka
*Nem tehet róla. Reit kezdi nézni, amíg a válaszra vár.*
Nagisa
*Megint furának találja Harut. Hm. Rei mellé lépve belekarol.* Talán tényleg mennünk kéne... hagyjuk Mako-chanékat ^^
Makoto
-Menjetek csak, mi is nemsokára csatlakozunk*rak arrébb egy nagy, régi kis fotelt és fáradtan mosolyog vissza*
Rei
- Rendben, ahogy gondolod, senpai, előre mentünk!*indul meg*
Haruka
*Szusszan egyet. Ahogy elmegy a páros, elpillant Makotora, majd sietve félre.*
Nagisa
*Elmegy Reivel, de előtte még elköszön a srácoktól. Hm.*
Rei
- Makoto senpai tényleg fáradtnak látszik, ha? * gondolkozik*
Nagisa
Engem inkább Haru-chan aggaszt... de igen, Mako-chan fáradtnak tűnt és szerintem el kellett volna a segítség neki :\
Rei
-Talán tényleg nemsokára végeznek...
Makoto
*Pakolásznak még, takarítgatnak, felmosnak, aztán leül a fotelbe a konyhában és mohón kortyol a vízből, majd előrehajol és beletúr a hajába, majd halkan nevet*- Ez tényleg fárasztó... Haru? Lemegyünk a partra? *néz a fiú felé*
Haruka
*Egész végig Makotot figyeli és úgy pakol, na meg takarít. Aztán letelepedik Makoto mellé, a fotel karfájára. A fiúra néz.* Ühm... ha gondolod. *Maga elé néz, majd feláll. A táskájához lépve előszedi a törölközőjét is.*
Makoto
*ő is szedelődzködik, átöltözik és egy hétköznapi fürdőnadrágban meg egy atlétában kiindul az ajtón, le a lépcsőn a meleg homokba. élvezi a friss levegőt és a tájat
Haruka
*Felzárkózik a fiú mellé. Fürdőnadrágban, a törölközővel a nyaka körül.* Megterhelő ez a rendrakás... *Makotora pillant.*
Makoto
- Az, de inkább a meleg miatt...*néz a lába elé és meg is látják Nagisa-ékat lubickolni*integet nekik*
Haruka
*Reiéket kiszúrva szusszan. Aztán integet nekik ő is.*
Nagisa
*Reit fröcsköli éppen, mikor kiszúrja Makotoékat. Odaint nekik és kiugrik a vízből, majd vissza is érkezik bele.* Mako-chaan, Haru-chaan ^^
Rei
-Sikerült megoldani?
Makoto
- Persze, mára befejeztük...*sétál közelebb, és bele is lép próbára a vízbe*- Pont jó*mosolyog, majd leveszi az atlétáját és befelé sétál*
Haruka
*Ledobja a földre a törölközőjét, majd ellépked a többiek mellett és egyből a vízbe veti magát. Inkább úszik és próbál gondolkodni is egy keveset.*
Makoto
*Úszik egy kicsit, aztán leöblíti a nap mocskát magáról. Lassan felnéz és a többieket figyeli. Nagy levegőt vesz és lenéz a vízre. A hullámzásba teljesen beleszédül és nagyon gyengének érzi magát. Minden lassú levegővétellel nehezebben tartja magát, miközben mindenből csak homályos foltokat lát. Ájultan esik össze. Háttal a vízbe merül.*
Haruka
*Feljön a vízfelszínre és körbenéz. Aztán kiszúrja, hogy Makoto nincs túl jól, a következő pillanatban pedig elájul. Eléggé meghűl ereiben a vér, de már úszik is felé. Sietve elkapja, átkarolja a derekát és a part felé kezd vele úszni. A szíve hevesen ver, aggódik Makotoért.* ~Reggel is rosszul voltál... mondtam, hogy enned kéne, de... nem tetted.~ *A homokos partra érve lefekteti a fiút és fölé magasodik. Lepillant rá, majd közelebb hajol hozzá. Még... lélegzik. Akkor... te jó ég, mit csináljon?!* Makoto... térj magadhoz... ...
Makoto
*Alig lélegzik, elvesztette az eszméletét és a következő pillanatban a mellkasa szaggatottan kezd emelkedni, gyorsan, és rendszertelenül.
Rei
-Makoto!*odarohan és felméri az állapotát, meghallgatja a szívét és elfehéredik* - Össze-vissza ver a szíve!*kapja fel a fejét- Nagisa gyorsan! Hívd a mentőket!*kiáltja és folyamatosan ellenőrzi Makoto állapotát
Haruka
*Falfehérré változik az arca az eseményekre. Egyszerűen nem tudja, mi tévő legyen... csak nézi az eszméletlen Makotot. Megfogja a kezét és úgy figyeli kétségbeesetten.*
Nagisa
*Ijedten siet oda Makotoékhoz. Rei szavaira felkapja a fejét és bólint, majd a táskájához lép és előszedi a telefonját.* Hívom... ~Tarts ki, Mako-chan...~ *Hívja is a mentőket.*
Rei
- Még jó hogy tanultam elsősegélyt*mondja idegesen és remegő kézzel emeli meg a fiú fejét, hogy betegye alá Haru törölközőjét, majd megint felméri mi a helyzet de ezúttal pozitív meglepetés éri.* -Azt hiszem kezd stabilizálódni, a szívverése megint normális! Makoto senpai...Mi történik itt?*néz aggódva és ökölbe szorítja a kezét
Haruka
*Feszülten figyel, majd Reire pillant.* Rei... *Visszanéz Makotora, majd félre. Most kicsit hibásnak érzi magát.*
Nagisa
*Lerakja a telefont és visszamászik a fiúkhoz.* A mentők mindjárt itt lesznek... >< Mako-chan... tarts ki...
Rei
-Remélem sietnek! *pár perc múlva meg is érkezik a segítség. Hordágyra fektetik és beemelik a kocsiba*
Haruka
*Amint Makotot a hordágyra fektetik, feláll és a törölközőjét felkapva indul utána. Nem hagyja egyedül... bemászik a kocsiba is, ha nem állítja meg senki.*
Rei
- Senpai...! Nagisa induljunk mi is!*visszarohan a cuccokhoz, felkapja és már indulnak is a helyi kórház felé
Mentős 1.
*a kocsi már szeli a homokot, majd rövidesen kiér az útra nagy hanggal süvítve végig a városon. A férfi sietve megvizsgálja Makoto-t, aki még mindig eszméletlenül fekszik- Teszi amit kell*
Mentős 2.
- Az állapota stabil, túl van az életveszélyen, de enyhe lefutású szívrohama volt, minél előbb be kell vinnünk!*mondja és ráteszi az oxigénmaszkot*
Haruka
*Eléggé ledermed.* Szívroham?! Miért...? Mi... válthatta ki? *Aggódva néz a mentősre, majd Makotora. Nem akar útban lenni, így tisztes távolságból figyeli a barátját.*
Nagisa
*Kétségbeejtő a helyzet, de megy Reivel a kórházba.*
Mentős 2.
Nagy rohammal tolják végig a folyosón, miközben a másik mentős elmagyarázza a helyzetet a doktornak, ő pedig gyors helyzetelemzést végez, Haru-t faggatva:- Mi történt? Bevett valamit?
Haruka
*Az orvosra pillant.* Csak úsztunk egyet... hirtelen pedig elájult. És... nem vett be semmit. Sőt... ma még nem is evett. Csak dolgozott...
Mentős 2.
-Nem szed semmilyen gyógyszert? Nincs valamilyen allergiája? *hadarja, és közben beérnek vele a többiek a sürgősségire, a mentős ott marad Haru-val
Haruka
*Megrázza a fejét.* Nem... nem tudok róla. *Valamit nem mondott volna el neki Makoto? És ha így van, akkor miért titkolózott előtte? Megáll és úgy pillant a fiú után. Az orvosra néz aggódva.*
Mentős 2.
-Drog nincs a szervezetében? Esetleg, nincs valamilyen szívproblémája? *fürkészi idegesen a rémült fiú tekintetét
Haruka
*Egyre idegesebb a kérdéseket hallva.* Nem... nem hiszem. *Megrázza a fejét, majd idegesen beletúr a hajába. Nem tud semmit se... tényleg semmit.*
Mentős 2.
-Jól van, nyugi, már jó kezekben van*azzal bekocog a sürgősségire, hogy tájékoztassa az orvost, aki igyekszik minél gyorsabban ellátni Makoto-t.
Haruka
*Az orvos után néz, majd ahogy eltűnik, a falnak dől és leül a földre. Maga elé néz, majd felhúzza a lábait.* ~Makoto...~ *Tényleg nagyon aggódik. Megint látni akarja a fiú mosolygó arcát és hallani akarja a hangját. Érezni, ahogy hozzáér.*
Rei
*Ő és Nagisa lélekszakadva rohantak a szerencsére nem messze levő kórházig, zihálva állnak meg a bejáratnál, épp hogy csak berobbantak rajta, aztán meglátják Haru-t a földön*-Haruka senpai!*siet felé*
Haruka
*A hangokra felnéz, majd vissza a földre. Nem fog felállni... ha odaérnek hozzá, akkor megszólal.* Makotot... bevitték. Remélem... hamar hírt kapunk... aggódom érte...
Nagisa
*Rei mellett fut be az épületbe. Haruhoz érve leguggol mellé, majd letérdel. Végighallgatja, majd megszólal.* Ne aggódj, Haru-chan... >< minden rendben lesz. Mako-chant ennyi nem dönti le a lábáról...
Rei
- Így van! Ne aggódj Haruka senpai!*mondja ezt remegő lábakkal és összeráncolt szemöldökkel*
Orvos
*Egy óra is eltelik, mire kiteszi a lábát a szobából és a szemeivel hozzátartozókat keres*
Haruka
*Ne aggódjon? Nehéz ez... egy órán át aggódik és nem is mozdul. Ahogy az orvos kiér, felkapja a fejét. Reméli, jó hírekkel szolgál majd... lassan feláll.*
Orvos
-Ah...Maguk a fiú barátai?*lép oda*
Haruka
Igen... mi vagyunk. Jobban van már Makoto? *Aggódva közelebb lép.*
Orvos
- Igen, szerencsére*néz végig a fiúk arcán*- Szerencse, hogy nem történt nagyobb baj. Elakadt a szívbillentyűje ezért a szíve egy pillanatra megállt, ezért lépett fel szívritmuszavar...
Rei
- Micsoda?*hűl el*
Haruka
*Nem bíztatóak a szavak, de a lényeg, hogy Makoto jobban van.* És ez... máskor is előfordulhat? Vagy... mi idézte ezt elő?
Orvos
- Először szeretném megkérdezni...sportol valamit, ugye?
Haruka
Igen... úszik. *Az első kérdés, ami megfogalmazódik benne, az a következő: "Abba kell hagynia?!" de nem teszi fel.*
Orvos
- Értem... Sejtettem...*sóhajt*- Nos, a helyzet az, hogy a fiúnak a kimerültségen túl szívbillentyűelégtelensége van, ami valószínűleg vele született, és nem is jelentene problémát, de mivel ... Gondolom több éve rendszeresen sportol, ez az állapot romlott, és a túlterhelés következtében a szíve félrever, és most meg is állt... Akárhogy is, túlhajtotta magát, de ennek még egyszer nem szabad megtörténnie. Mint orvos... Nem tehetek mást, el kell, hogy tiltsam a sporttól...*néz rájuk együttérzően*- A szíve nem bír el több terhelést...Sajnálom*veregeti meg Haru vállát és elsétál*
Haruka
*Eléggé ledöbben a szavakat hallva. Ami a sportot illeti pedig...az nem lehet >< ő Makotoval akar úszni, meg minden mást is vele akar csinálni.* É-értem... várjon! *Utána lép.* Bemehetek hozzá most? Látni szeretném... kérem...
Nagisa
*Nem jó hírek. Az arcára van írva a vélemény. Reire pillant aggódva, majd Haru után.*
Rei
*Le van döbbenve, meg sem tud szólalni*
Orvos
- Bemehetsz, nyugodtan...*mosolyog.*
Makoto
*Még mindi nem ébredt fel, az oxigén maszk a száján, az EKG nyugodt ritmusban pittyeg*
Haruka
*Bólint, aztán be is siet a szobába. Makotot egyből kiszúrja, így odalépked hozzá. Végigméri, majd elhúzza a száját.* Makoto... *Rossz így látnia. Odahúz egy széket, leül rá és úgy fogja meg a fiú kezét.*
Makoto
*Nagyon lassan nyitja ki a szemeit és felsóhajt*
Haruka
*Kicsit lehajtja a fejét, így nem látja, hogy a fiú ébredezik. A kezét már két kézzel fogja, kicsit megszorítja.*
Makoto
~Hol vagyok? Ez a hely...egy kórház? Miért...?*Észreveszi a fiút és a másik kezével megérinti a haját*
Haruka
*Felpillant, majd felemeli a fejét.* Makoto... végre magadhoz tértél! Annyira... aggódtam érted...
Makoto
-Haru...mi történt?*a hangja furcsán hangzik a maszk alatt, de ereje nincs leemelni*
Haruka
*Hallja a kérdést, de leemeli róla azt a maszkot. Majd visszarakja, ha szükséges.* Úszás közben elájultál és... leállt a szíved. De... már minden rendben. ~Vagyis csak majdnem...~
Makoto
*Nem érti mi van*- M-mi...? *feszülten figyeli Haru arcát
Haruka
*A fiúra néz, majd félre.* Az... orvos szerint... jobban mondva... eltiltott az úszástól téged. Nem bírná a szíved, ha megint meg lenne terhelve.
Makoto
*Fel sem fogja mit mond, csak néz Haru-ra* E...ezt...nem értem...én...*elcsuklik a hangja és meredten a semmibe bámul*
Haruka
*Makotora pillant, majd az arcához húzza a fiú kezét.* Jobban kellett volna vigyáznom rád... ezek után... én sem úszok többet. Nélküled... nem ér semmit.
Makoto
-Haru...!... Ne mondj ilyet!*néz fájdalmasan*- Miről beszélsz?
Haruka
*A szemeit kezdi nézni, majd halványan rámosolyog.* Ne aggódj. Az... úszáson kívül ezer dolgot csinálhatunk még együtt.
Makoto
- Haru... Nem...*erőt vesz magán és feldolgozni igyekszik az egészet*- Te...nem hagyhatod abba...*néz halál komolyan, de csillog a szeme*- Jobban szereted a vizet, mint... bármelyikünk. TE nem hagyhatod abba, érted?
Haruka
*Sóhajt, majd félrenéz. Kicsit mereng, majd Makotora néz. Átül mellé az ágyra, tovább fogva a kezét.* De abbahagyom. Te többet érsz a víznél... hisz te vagy a legjobb... *Közelebb hajol, majd átöleli, amennyire tudja.*
Makoto
*Nem tud megszólalni, és minden erejével küzd a könnyek ellen, nem is tudja miért... Valahogy úgy érzi, ha enged a fájdalomnak, akkor nem tud majd talpraállni utána. Nem hagyhatja, hogy legyűrje! Egyik kezével szorosan megöleli Haru-t és az ajkába harap, tényleg a sírás küszöbén áll, de nem hagyja magát...
Haruka
*Az ölelést érzékelve szorosabbra vált ő is. Odabújik Makoto nyakához.* Nyugodj meg, Makoto... együtt átvészeljük ezt az időszakot is. Mint eddig... mindent. *Felemeli a fejét, de csak hogy rá tudjon nézni. Ez esetben pedig a szabad kezével megsimítja a fiú arcát. Látja, hogy a sírás kerülgeti.*
Makoto
*Nem bírja tovább... A karjával eltakarja a szemét és legörbülő szája mindent elárul, akármennyire is küzdene, ez most sok neki. Túlságosan szorítja a mellkasát... Meg akarja folytani...
Haruka
*Rossz így látnia a fiút, de... megöleli ismét.* Jahj, Makoto... *Szomorú ő is. Úgy... az egész helyzet miatt. A fiú nyakához fészkel és úgy karolja át mindkét kezével végül.* Ne sírj, kérlek...
Rei
*az ablaknál áll és látja mi történik, nem győzi a könnyeket, a szemüveget is leveszi és megdörgöli a szemét- Miért, Makoto senpai... Ilyen hirtelen... Ezt nem hiszem el...
Nagisa
*Ő nem fogja vissza a könnyeit, Rei mellett ácsorog. Aztán megfogja a fiú karját és úgy nézi tovább a jelenetet.*
Rei
*kiborul és megöleli Nagisa-t szipogás közepette XD*
Makoto
*Ő is kidörgöli a szemeiből a könnyet és erőt vesz magán ismét.*~Nem úszhatok többé a többiekkel... Hogy történhetett ez az egész...miért most?*-Haru... Megtennéd, hogy felhívod a szüleimet? *mosolyog erőtlenül*
Nagisa
*Visszaölel Reinek és sír. De azért próbálja visszafogni magát. Férfi ő, vagy mi a fene.*
Haruka
*Öleli tovább, a szavakra felpillant. Szomorúan fürkészi kicsit Makoto arcát, majd úgy szakad el tőle.* Felhívnám őket, de... tudod, hogy nem használom a telefonom és nem is hordom magammal... *És amúgy is hülyén érzi magát. Mit mondjon Makoto szüleinek?* De... személyesen kellene velük beszélned.
Makoto
-Igazad van... De...mégis... nagyon aggódni fognak... csak megémítené őket, ha nem én beszélnék velük azt hiszem.* Megpróbál felülni*
Haruka
Figyelj... menjünk haza. Feltéve, ha kiengednek. Jó? A nagybátyád is meg fogja érteni. *Segít közben felülni a fiúnak.*
Makoto
-Ah...ha, jól van...
Haruka
Helyes. *Megsimítja a fiú fejét, majd sietve visszahúzza a kezét.* Jól érzed magad most? Nagyon... rám ijesztettél. Meg Reiékre is. Nagisa hívta a mentőket...
Makoto
*fáradtan felnéz rá*- Igen...*lesüti a szemeit*- Sajnálom... Olyan hirtelen jött... Még fel sem fogtam...
Haruka
Én sem... csak amikor már odaértem hozzád. *Fürkészi Makoto szemeit.* Beszélek az orvossal, jó? *Hogy hazajöhet-e ma vagy mit szándékoznak még tenni vele.*
Makoto
*csak bólint* Az orvos épp a pultnál beszélget egy nővérrel*
Haruka
Mindjárt jövök *Feláll, majd kilépked a szobából. Reiék felé elpillant, majd inkább az orvost célozza be.* Elnézést...
Orvos
-Egy pillanat*jelez a nővérnek*- Miben segíthetek?
Haruka
Azt... szeretném megtudni, hogy a barátomnak meddig kell bent lennie, illetve hazajöhet-e ma... *Elnéz a szoba felé, ahonnan jött, majd vissza az orvosra.*
Orvos
*a gyengélkedő felé pillant*-Sajnálom, ma estére mindenféleképpen bent kell tartanunk megfigyelésen... *ráteszi a fiú vállára a kezét és enyhén megszorítja*- De nyugodtan bent maradhatsz vele. Azt hiszem, most szüksége is van a támogatásra*mosolyog*- Ha holnap javul az állapota, akkor természetesen hazamehet majd.
Haruka
*Félrenéz az első szavakra. Csak akkor pillant fel, mikor a vállán megérzi az orvos kezét. Rápillant, majd le a földre.* Rendben... köszönöm. *Ő nem tud mosolyogni :\ egy ideig ácsorog, majd visszaindul. Reiéknél megáll.* Nyugodtan menjetek haza... én bent maradok Makotoval. *A törölközőt magára teríti, csak az van nála. Azért szép, fürdőnadrágban flangál a kórházban xD vizesen. Nem szól többet, visszamegy a szobába és leül Makoto mellé. A székre.* Ma bent kell maradnod megfigyelésen, de ne aggódj, itt maradok én is veled. *Bíztató, halvány mosoly.*
Makoto
-Értem... Azt hiszem, jobb, ha reggel hívom fel a szüleimet...*mosolyt erőltet az arcára és a fiú szemébe néz majd zavartan pillant félre*- Köszönöm... Ha ti nem vagytok ott... Sokkal rosszabbul járok
Haruka
*Bólint. Ahogy akarja. A törölközőt magára igazítja jobban. Kicsit fázik. A szavakra rápillant.* Nem kell ... megköszönnöd. Örülünk, hogy jól vagy. *Lassan lepillant a földre.*
Makoto
*elmosolyodik*-Neked...nem kellene felöltöznöd?- néz rá kérdőn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése