Free! RPG ~ 8.

Makoto

*Mocorog és Haru-ra felnéz* Mégis csak... megkérhetnélek...? *zavart mosoly*

Haruka

*A kérdés meglepi. Tétován elmereng, majd visszadönti a fiút az ágyra. A kezével végigsimít a mellkasán, egészen odáig. Lassan becsúsztatja a kezét a nadrágjába. Ezt... veheti igennek. Végig Makoto arcát figyeli.*

Mei

-Am, persze...*zavartan néz félre*- Ott voltál a bolt előtt... *megint átöleli a térdeit*- Miért vagy itt...?

Rin

*Szusszan.* Ezt én is kérdezhetném tőled. Mi a neved? *Persze, hogy nem válaszol és kikerüli a kérdést... xD*

Makoto

*A fiú arcát nézi vágyakozva és az érintésre nagy levegőt vesz és behúzza a hasát egy kicsit*

Haruka

*Lejjebb csúszik és úgy húzza le Makotoról a nadrágot, az alsóval együtt. Aztán végigsimít rajta, de azért zavarban van. Egyelőre a kezével lát neki a kényeztetésnek. A mozdulatai finomak, lassúak.*

Mei

*Meglepődik és habozik- Mei... *felnéz a fiúra*

Rin

*Szóval Meinek hívják. Megjegyzi. Elpillant a tenger felé, majd kis némaság után inkább a lányhoz sétál és leül mellé a padra. A szeme sarkából néz rá.* Milyen volt a srácokkal? *Direkt faggatja.*

Makoto

*Halk, hosszú sóhajokkal reagál és Haru arcát figyeli, miközben az arca kipirult*

Haruka

*Bizonytalanul a fiú ajkaihoz hajol és rövid csókot lehel az ajkaira. A szabad kezével támaszkodik, nem akar ránehezedni a fiúra.*

Mei

*Nem néz rá, elmerengve nézi a tengert- Milyennek tűnik...? *sóhajt és a fiúra sandít*

Rin

Én gondoltam, hogy rossz ötlet. Csak rá kell nézni azokra a srácokra... *A tengert fürkészi, majd letekeri a kupakot az üvegről és kortyol.*

Makoto

*Gyengéden viszonozza a csókot és egyik kezével megsimítja Haru arcát*

Haruka

*Halványan, zavartan elmosolyodik, majd a fiú nyakához fúrja az arcát. Apró csókokat lehel rá, közben a kézmozdulatokkal sem áll le odalent.*

Mei

Tényleg...?*halkan felnevet*- Én rájuk se néztem... *lerakja a lábait és a karjain támaszkodik- Csak azért jöttem el, mert... rábeszéltek...

Rin

Jah, de hát el lettem hajtva, az egyik haverod által. *Meire pillant a szeme sarkából.* Legközelebb ne hallgass a barátnőidre...

Makoto

*Beletúr Haru hajába és egyre hangosabb sóhajok hagyják el a száját, és a csípője lassan fel- le mozog*

Haruka

*A hangos sóhajokra halványan elmosolyodik, majd folytatja a nyakcsókokat. Ahogy beletúr a hajába, finoman beleharap a nyakába, de hamar csók lesz belőle. Talán... tényleg szereti Makotot.*

Mei

*ránéz a fiúra és végigméri*- Ezzel azt akarod mondani, hogy rád kellene hallgatnom?*emeli meg egyik szemöldökét játékos cinikussággal*

Rin

Ha nem akarsz bajba kerülni, akkor talán jobban jársz. Persze, nem beleszólni akarok. Menj csak ilyen fura alakokkal, ha arra vágysz *Vállat von.*

Makoto

*Odanyomja az arcát a fiúéhoz, bal kezével az arcát fogja, majd végigsimít rajta egész a hátáig és azt kezdi masszírozni, ahogy az élvezet egyre fokozódik*- Haru...Ah...

Haruka

*A nyakára tapad a kezét érezve. Szívogatni kezdi, a kezével meg a fiú férfiasságának hegyét izgatja tovább. Kissé belemerül a tevékenységbe, a szemeit is lehunyja.*

Mei

Semmi ilyen szándékom nincsen... Mr. Fura Alak*kuncog és a kezét a szája elé tartva lazán, félrepillant, majd vissza a fiúra mosolyogva*

Rin

*Kicsit meglepődik.* Szerinted én vagyok a fura alak? *Kicsit összehúzza a szemeit.*

Makoto

*Haru kényeztetésére a teste megfeszül, majd enged, lélegzete felgyorsul, és szinte beleremeg, majd meg is könnyebbül hamar. Arca vörös, a teste pedig belülről lángol*

Haruka

*Meglepődik, ahogy a fiú elmegy. A nyakától elszakad és úgy pillant le, majd a fiú arcára. A kezét lassan visszahúzza. Tiszta olyan lett... az ajkaihoz húzza és megnyalja.*

Mei

Te máshogyan vagy fura*mosolyog*- Hogy hívnak?

Rin

Ezt fejtsd ki. Mellesleg Rin vagyok. *Kortyol megint az üvegből, majd a kupakot rátekerve lerakja maga mellé. A lányt figyeli.*

Makoto

*Meglepi, hogy Haru lenyalta, de csak nézni tudja a fiút, miközben lenyugszik*

Haruka

*Lenyalja teljesen, majd a fiúra pillant. A mellkasára dőlve karolja át és bújik oda hozzá. Furcsán érzi magát, de... de amúgy jól van.*

Mei

*A fiú arcát fürkészi- Hát, nem minden fiút érdekel egy idegen lány biztonsága... Téged miért érdekel, Rin...? Nem is ismersz. Én se téged...

Rin

*Sóhajt.* Igazad van, bocs. *A tengerre néz.* Nem érdekel, hogy mi van veled. *Tessék, Mei. Szerintem ez sem jobb xD Az amúgy meglepi, hogy nem tett megjegyzést a lányos nevére...*

Makoto

*Átöleli a fiút*- Köszönöm...

Haruka

Mit köszönsz? *Megölelgeti.*

Mei

*elmosolyodik és feláll* Azért rendes tőled... De most megyek. Örülök, hogy találkoztunk, Rin...

Rin

*A lányra emeli a tekintetét és ő is feláll.* Merre mész? Ha gondolod, egy darabon elkísérlek. *Úgyis mehetnékje van.*

Makoto

Hát, úgy mindent... főleg ezt a két napot*zavartan nevet*- Nem volt könnyű neked... De most... annyira örülök, hogy itt vagy velem... *megsimítja a fiú nyakát

Haruka

*Makoto arcát kezdi fürkészni, úgy hallgatja végig.* Tényleg... nem volt valami könnyű. Most sem feltétlenül az, de most... jól érzem magam veled és ez az, ami számít. *A nyaksimításra röviden felnevet.*

Mei

*mosolyogva visszafordul*- A barátnőd nem veszi rossz néven, ha idegen lányokkal sétálsz? * indul el lassan, vissza- vissza nézve

Rin

Nincs barátnőm. Sőt. ~Barátaim sem.~ *Nitori egyelőre csak idegesíti, vagy hát... csak szimplán nem engedi magához közel. Haruék meg külön téma. Haru igazából... sokat jelent neki.*

Free! RPG ~ 7.

Haruka: *A plafont figyelve kapkod levegőért, majd bekerül a képbe Makoto. A kérdésére elpirul és zavartan biccent.* I-igen... *Félrepillant és halkabban teszi hozzá.* Köszönöm...

Makoto: *elmosolyodik ismét és a fiú homlokára ad egy apró puszit*

Haruka: *A puszira pillant vissza. A hasán levő kezét felemeli és a fiú mellkasát karolja át vele. Közelebb vonja magához, hogy a nyakához tudjon bújni.*

Makoto: *hozzásimul a fiúhoz. Annyira jó érzés, olyan nyugodtnak érzi magát. Annak ellenére, hogy könyökében a mozgás égő érzést és lüktetést okozott. Nem akarja emiatt elszalasztani a pillanatot. Csókokat nyom a fiú nyakára, vállára

Haruka: *A csókokra felsóhajt és elfordítja a fejét, hogy jobban odaférjen a fiú a nyakához. Szabad kezével a fiú karján, könyökén simít végig. Nem tudja, hogy ott fáj neki.*

Makoto: *Megáll a csókkal és enyhén felnyög, majd a homlokát a fiú vállához érinti*

Haruka: *Megijed.* Makoto...? Mi a baj? *Megint megsimítja a karjánál. Aggódva néz rá.*

Makoto: -Semmi*probálja nyugtatóan mondani, és Haru nyakához bújik és másik kezét közelebb húzza hozzá, ahogy támaszkodik-nem akar ránehezedni a fiúra- csak egy rossz álom kivetülése*kuncog*

Haruka: *A szavakra összehúzza a szemeit.* Hm? Miről beszélsz? Fáj valahol? *Így, hogy beszélgetnek, a zavarát is próbálja elűzni.*

Makoto: - Nem vészes, csak beütöttem, majd elmúlik*motyogja majd felemeli a fejét és hosszan, finoman megcsókolja

Haruka: *Válaszolna, de kapja a csókot. Lehunyja a szemeit és úgy viszonozza finoman. Közben a kezeit a fiú arcához húzza és két kézbe fogja.*

Makoto: *A szíve repdes, most már tudja milyen érzés együtt lenni valakivel ilyen intim módon, és csak úgy lenni, minden egyéb nélkül. Rövid puszikkal folytatja a fiú ajkaira, miközben nyugodtan lehunyja a szemeit

Haruka: *A rövid puszikra elmosolyodik és úgy simít ki néhány kósza tincset Makoto arcából. Játszik egy kicsit a hajával, majd a vállát simogatja meg.*

Makoto: *Megint leteszi a fejét a fiú vállára és úgy érinti az ajkaival

Haruka: *A fiúra pillant, majd a hátán simít végig, mindkét kezével. Amúgy észrevette, hogy Makotot is feltüzelték a történések... amúgy nem mer kezdeményezni úgy nagyon semmit se.*

Rin: *Nem tud aludni. A csapattársai már rég lefeküdtek, Nitorival egyetemben. Ő meg az árusoknál bóklászik, akik még kint vannak. Akar még venni valamit inni. Úszna is, de ahhoz már késő van. Huh.*

Mei: *Az osztálytársaival, Ai-val és Mika-val várják a fiúkat, akik elmentek a kocsihoz néhány cuccért. Mei kicsit idegesen néz utánuk- Biztos, hogy ismeritek ezeket a srácokat?

Mika: - Persze! A bátyám haverjai!*megölelgeti a lányt*- Meglátod, nagyon szórakoztatóak!

Makoto: *Sóhajt és a fiú arcára néz- Mi a baj? Olyan csendes vagy megint...*

Haruka: *Meglepődik.* M-mit mondjak? Nem merek... semmit tenni. Olyan fura ez az egész. *Apró, zavart mosoly.*

Rin: *A lányokra pillant akaratlanul is, hisz hallja a beszélgetésüket. Hm.* Nem kéne már otthon lennetek ilyenkor? *Néz rájuk teljesen, egy mosolyt villantva.*

Makoto: - Megint ez?* nevet*- Akkor, mit szólnál egy zuhanyhoz? Kád sajnos nincsen, pedig tudom, hogy jobban szereted...

Haruka: Ne nevess ki. *A kérdésre elgondolkozik, majd sóhajt.* De... te még... *A kezét lassan levezeti a fiú testén, egészen odáig és megsimítja egy kicsit.*

Ai: -Ha?*megfordul idegesen és mikor meglátja a fiút, kicsit elvörösödik és a haját piszkálja zavarában- T-tessék?*A többiek is csak lesnek, mindkét lány bikiniben van amúgy, csak Mei-n van topp és rövidnadrág, bár az azért rövid... Hiába elvileg pasizni rángatták el, de elég kellemetlenül érzi magát*

Rin: *Aira pillant, majd szusszan.* Ilyen későn, három ilyen hölgynek nem kéne idekint mászkálnia. A végén még bajba kerültök... ki tudja, kivel hoz össze titeket a sors. *A tekintete Meire téved. Talán pont amiatt, hogy ő nem visel bikinit. Takargatja magát, de miért?*

Makoto: *Reflexből megfeszíti a hasizmát és elmosolyodik zavartan. Valóban felizgult*

Haruka: *Kicsit gondolkodik, majd átkarolja a fiú mellkasát és úgy fordul át vele, hogy ő lehessen felül. Ezután lepillant a fiúra, megtámaszkodva Makoto feje mellett.*

Mei: *Észreveszi, hogy a fiú őt nézi, ezért zavartan leszegi a fejét, miközben a fiúk visszaérnek, hát már nem túl józanul és az egyik nyaralóba invitálják a lányokat, mert hát..Ott kiskorúak is nyugodtan ihatnak... Mei-nek láthatóan fenntartásai vannak, de mosolyt tettet*

Rin: *Látja, hogy azok a fiúk részegek. Egy sóhajjal közelebb lép a csapathoz. A fiúkhoz szól.* Hé, mit akartok ezekkel a lányokkal...? *Valamiért azaz érzése, hogy abban a nyaralóban nem csak inni akarnak a lányokkal...*

Makoto: *Haru szemeit fürkészi kíváncsian*

Haruka: Szeretnéd, ha... én is...? *Lepillant, majd vissza a szemeibe.*

Pasi 1: *Megtorpan és kineveti Rin-t- Mi közöd neked ehhez? Ki vagy te, ha? Lépj le... Törődj a saját dolgoddal!*a többiek is helyeselnek és indulnak elfelé, Mei szó nélkül megy velük*

Rin: *Meglepődik, de nem látszik rajta. Inkább Meire pislog, aki...megy a fiúkkal. Hát, akkor rábízza, tessék. Inkább nem szól semmit és megy, vesz egy kis kaját magának. Azzal sétál tovább.*

Makoto: *Kissé meglepett- Mondtam, csak tedd, amit szeretnél*megsimogatja a fiú arcát*

Haruka: *A szíve dobban egy nagyobbat, ahogy megsimítja az arcát.* De hát... ühm... *Inkább egyik kezével a fiú alhasát kezdi simogatni.* Nem fura ez így? Hogy... mindketten fiúk vagyunk. *Neki az xD*

Mei: *Elég feszült, a fiúkkal és a két lánnyal ellentétben, akik jól szórakoznak, figyelmen kívűl hagyva őt. Az egyik srác azonban folyamatosan közelebb ül hozzá és látszik rajta, hogy akar valamit. Ő azonban nem kér ebből, feláll, kikerülve egy perverzebb mozdulatot és azt mondja, szív egy kis friss levegőt. Kimegy a partra. Leül a homokba és a csillagokat bámulja egy ideig, majd elkezd énekelgetni

Rin: *Már semmi jó dolog nincs az árusoknál, meg hát mindenki elkezdett hazaszivárogni. Még szerzett egy üveg innivalót és azt fogva indul le a partra. Mellesleg melegítőben van. A lányt kiszúrja. Ismerős neki. Aztán be is ugrik neki, hogy honnan. Pár méterre áll meg tőle és hallgatja az énekét. Az üvegéről letekeri a kupakot és kortyol belőle. Csendben van.*

Makoto: - Nekem is furcsa...*A fiút nézi nyugodt tekintettel, majd felül és átkarolja a derekát, és a nyakára ad csókot* De túl jó érzés....

Haruka: *Legalább nem csak ő van így ezzel. Az ölelést viszonozza, a kezét visszahúzva lentről. Ő is ad egy nyakcsókot a fiúnak.* A többiek előtt... egy ideig még... *Egy ideig még ne mondják el nekik ><*

Mei: *Végez a dallal, és megint a csillagokra pillant, majd sóhajt egy nagyot és felhúzott térdeire borul*-Mit keresek én itt...?

Rin: *A lány hangjára elpillant felé, majd az üvegre visszatekeri a kupakot és maga mellé engedi.* Mégsem volt olyan jó a buli, kislány? *Nem megy közelebb, csak nézi a lányt.*

Makoto: - Nem szeretném megijeszteni őket...*nevet zavartan*- Jobb ha később jönnek rá...

Haruka: *Bólint és úgy hunyja le a szemeit. A fiú vállára hajtja a fejét.* Igen. Szerintem is. *Szorosan megölelgeti, majd a fejét felemelve, a vállára nyom egy csókot.*

Mei: *Felkapja a fejét riadtan- Huh? Te vagy...!

Rin: Emlékszel rám? *Elvigyorodik.*

Free! RPG ~ 6.

Haruka

*Követi Makoto példáját. Pár dobozzal követi.* Amúgy... Tegnap Rinnel álmodtam. Meg veletek. Megint együtt voltunk. *Sóhaj. A dobozokat lepakolja oda, ahova kell.*

Makoto

*Odapillant oldalról- Szép álom lehetett...*mosolyog halványan, aztán visszagondol az övére. Abbahagyni az úszást egy betegség miatt, és ez volt az, ami Haru-t mellette tartotta. Belegondolni is rossz

Haruka

Ühm. Az volt... álom is marad. *A doboz mellett áll meg és úgy néz a fiúra.* Te nem szoktál ilyesmiket álmodni?

Makoto

- De, néha igen...* elmereng egy enyhe mosollyal. Esze ágában sincs elmondani a tegnapit. Azzal még jobban összegubancolná a helyzetüket*

Haruka

Elmesélsz egyet? *Ő meg kíváncsi. Álldogál, nem mozdul semerre sem. Pedig lenne még pakolni való...*

Makoto

*Kicsit habozik válaszolni, valami jó álom után kutat az emlékeiben- Egyszer azt álmodtam, hogy megnyertük a megyeit egy hatalmas fölénnyel, együtt, Rinnel és Rei is ott volt, bár igazából ötös váltót ugye nem igazán lehet úszni*mosolyog*- De az tényleg iszonyú jó érzés volt! Úgy éreztem, semmi mást nem akarok csinálni az életben, csak váltót úszni veletek*mosolyogva dolgozgat tovább*

Haruka

*Halványan elmosolyodik a fiú álmát hallva.* Öten... jó lenne, ha egy csapat lehetnénk. *Szusszan, majd folytatja a pakolást, besegítve ezzel a fiúnak.*

Makoto

*kis idő múltán nyújtózkodik egyet*- Ah... mostmár ennünk kéne, és pihenni... Nem megyünk le a strandokhoz? Biztos jó kaják vannak, nekem most feltétlenül kell valami fűszeres! ><' *Bemegy, hogy átöltözzön

Haruka

*Bent még melózik egy keveset, majd a felsőjét is leveszi. Melege van. A felső az egyik széken landol, ekkor szólal meg a fiú. Rápillant.* Hm, mehetünk. Én... halat eszek. *Mint mindig xD elindul az ajtó felé, de útközben összeszedi a pénzét is. A zsebébe süllyeszti, majd bevárja a fiút.*

Makoto

*Utána indul, természetesen nem félpucéran XD Lemennek a standokhoz és nézelődnek, sok az ember, sok a hiányos öltözetű leányka és fú, és a jobbnál jobb illatok*

Haruka

*Igyekszik nem gondolkodni Makoton, meg a kettejük helyzetén. Az egyik árushoz lép, az illatokat érezve. Aztán kiszúr mást is. Alkohol. Inkább odalépked és Makoto megkérdezése nélkül vesz egy sört. ˇˇ*

Makoto

*El van foglalva a vacsivadászattal, és vesz is pár adagot, amit elkezd enni séta közben, majd keresni kezdi Haru-t és meglátja a kezében a sörösdobozt- Te vettél sört?*kérdi meglepetten*

Haruka

*A fiúra pillant, majd a sörre.* Gondoltam, rám fér egy kicsit...

Makoto

*Kicsit szíven találták a szavai~Igen, valóban maga alatt lehet, hiszen a legjobb barátja bevallotta neki, hogy szerelmes belé... És még le is akarta teperni... Mindjárt elásom magam a föld alá...

Haruka

*Felbontja a sört. Már... nem is éhes. Vagyis de, csak nem érdekli. Kortyol a sörből, majd tovább indul.* Gyere, nézzünk körül... *A fiúra pillant, majd körbepillant. Egy kislány elmegy mellette, miközben egy lufit fog a kezében. Haru halványan elmosolyodik és halad tovább.*

Makoto

*Mellette sétál és jót nézelődik, lefoglalja a nyüzsgés, a finom étel, a jó idő, úgy dönt, leül egy padra az egyik drink bár előtt, mivel csak ott van hely- Haru-t figyeli fél szemmel, ahogy azt a sört issza, és belegondol, hogy Haru nagyon ritkán iszik, és akkor is társaságban, és most ő miatta lehangolt és még alkoholt is iszik, hogy feldolgozza, kissé zavartan hajol előre és combjaira támaszkodik, elgondolkozva nézi az embereket*

Haruka

*Feleszmél, hogy Makoto eltűnik mellőle. Utána pillant és inkább követi, majd leül mellé. A fiúnak nyújtja a sört.* Kérsz belőle?

Makoto

*Odapillant- Kösz, nem* mosolyog* - Idd csak meg, én bemegyek és keresek egy wc-t*mutat a bár felé, majd feláll*

Haruka

*Visszahúzza a sört, majd lepillant rá.* Jó, menj csak. *Kortyol még belőle, kiissza a felét. Nem tehet róla, most szüksége van erre. De... illene ennie is.*

Makoto

*Bemegy az illemhelyiségbe és kissé lassúra veszi a formációt, és amikor kijön, beleütközik két részeg nőbe*

Miu

Ah! Kérem, lenne szíves segíteni nekem kivinni őt a kocsimhoz, itt van a sarkon*mosolyog Makoto-ra

Makoto

Ah, persze, jöjjön* a vállra veszi a csinosan öltözött nőt, aki alig áll a lábán és kilépnek a bár ajtaján, amikor a nő hirtelen kapálózni kezd

Sakura

Hadd igyak még egyet*nyöszörög* Naa Miu-chan, még maradjunk...!

Miu

Sakura, már teljesen részeg vagy, elég volt...!

Sakura

Hirtelen észreveszi Makoto-t, akinek a karjaiban van és a nyakába mászik nevetve- Hé, szépfiú, miért vágsz ilyen képet, gyere be velem!*azzal megcsókolja Makoto és a másik hölgy legnagyobb meglepetésére*

Haruka

*Még mindig a padon ül. A sörét időközben megissza, majd feláll és kidobja a kukába a dobozt. Ekkor látja meg Makotot két nővel... a csókot is látja. Tágra nyílnak a szemei és ledermedve kezdi nézni őket. Nincs túl messze tőlük, sőt. Közelebb is megy.* Makoto, mégis mit csinálsz...?!

Makoto

*Nagynehezen eltolja magától a nőt, aki láthatóan padlón van, a másik nő átveszi és nem győz bocsánatot kérni, Makoto Haru-ra néz és idegesen dörzsöli a nyakát- E-ez nem az, aminek látszik...!

Haruka

*Szusszan.* Persze, hogy nem az. Meg... közöm sincs hozzá, mit csinálsz, de... *Nem volt jó ezt látnia. Inkább megint az árushoz lép, ahol a sört vette. ><*

Makoto

*Zavarban van, még ha nem történt volna semmi közte és Haru között, akkor is kínosan jött volna ki, hogy egy idegen nő megcsókolja csak úgy! Haru után néz idegesen és lehuppan a padra, hátradől a támlán*

Haruka

*Megint egy sörrel tér vissza, úgy ül le Makoto mellé.* Ki volt ez a nő? *Nem néz rá, inkább a sörét bontja ki. Bele is iszik.*

Makoto

*Még mindig feje a támlán*-Fogalmam sincs...Csak kisegítettem neki jönni...részeg volt, szerintem azt se tudta mit csinál...

Haruka

Ah, részeg. Így érthető. *Elmereng, majd a sörére pillant. Ő nem akar részeg lenni azért. De azért kortyol belőle.*

Makoto

- Nem lesz ez így sok? Még nem is ettél ma...*emeli fel a fejét a fiút nézve*

Haruka

Hm? Nem hiszem. *Kortyol és megint a fiúra néz.* Tényleg nem kérsz?

Makoto

-Nem, tényleg... Az előbbi alkohol szagtól majdnem rosszul lettem ><'

Haruka

De ez finom. *Inkább ő iszik még akkor. Lepillant maga elé. Még csak a második sört issza, de hat rá. Nem is evett még ma.*

Makoto

- Azért durva ilyen szinten lerészegedni egy lánynak... Nem áll jól nekik*Felegyenesedik és a tarkójára teszi a kezét nézelődés közben

Haruka

Ühhüm... nem áll jól. *A fejét is megcsóválja, majd feláll és inkább Makoto mellé lép.* Vegyünk még valamit, vagy...?

Makoto

- Ah, szerintem még...*Felnéz és észreveszi, hogy Haru szédeleg és kipirosodott*- Jól vagy?

Haruka

Persze... miért kérdezed? *Kipirultan pillant rá, majd megissza a maradék sört a dobozból. Aztán pedig kidobja.*

Makoto

- Nem úgy tűnik*zavart nevetés*- Ne menjünk vissza? Vagy inkább séta? Szellőztesd ki a fejed kicsit...*feláll a fiúra nézve*

Haruka

Mert? >< Nincs semmi bajom, Mako...to *Megkapaszkodik a fiú karjában, de el is engedi. Jól van ő, csak kicsit megszédült.* A séta jó ötlet.

Makoto

- Szerintem is*nevet és átöleli Haru vállát*

Haruka

*Az ölelésre zavartan rápillant, majd félre és csendben halad mellette. A part felé akar menni... a víz közelébe.*

Makoto

*Lesétálnak a partra és még mindig karolja a fiút, -Nehogy orra ess a homokban...!

Haruka

N-nem fogok *Átkarolja Makoto derekát és úgy pislog rá.*

Makoto

*Először meglepett, aztán nevet- Így biztos nem... Ne félj tartalak...*mosolyogva néz el a naplemente irányába*

Haruka

Tudom. Te vigyázol rám *Idióta mosoly, majd a fiú vállára hajtja a fejét. A naplemente nem érdekli xD*

Makoto

*Megint ez az érzés... Forró az arca, dobog a szíve, nem tudja, mit tegyen. Haru is olyan meleg, és kiszolgáltatott, és még felső sincs rajta! De nem szabad kihasználnia a helytetet! Arra soha nem lenne képes*

Haruka

*Közelebb húzódik hozzá, erősebben is kezd kapaszkodni. Aztán megbotlik valamiben, így elesik, de rántja magával Makotot is a homokba. Ő alulra kerül, míg a fiú felülre. Felpislog rá.*

Makoto

-Woaaaaa!*Összeszorított szemeit félve nyitja ki, egyik karjával úgy ér földet, hogy a könyökére támaszkodik, nem is volt kellemes érzés, annyi szent! A fiú szemeibe néz meredten- J-jól vagy?

Haruka

*Zavartan bólint.* Én... én igen. És te? Jól vagy, Makoto?

Makoto

- Ah, igen...*vágja rá, ám amikor megpróbálja felnyomni magát a behajlított könyökébe belenyilall a fájdalom- Áh...!- visszaesik és érzi, ahogy megroppan, fájdalmas arcot vág*

Haruka

*Eléggé megijed, átkarolja a fiú mellkasát.* Makoto... mi a baj? ><

Makoto

- Azt hiszem az igen-ből nem lett... ah... a könyököm- Bocsi, megütöttelek?

Haruka

Nem ütöttél meg... *Próbál felülni a fiút ölelve. Nem tudja, mi lehet a baj. Aztán inkább hozzábújik a fiú nyakához.*

Makoto

-Ha-haru...?*Nem tudja miért teszi ezt a fiú, nem tudja azt se ő mit tegyen! Érzi a fiú bőrét, a teste melegét, ahogy hozzábújik, libabőrös lesz*

Haruka

*Nem válaszol, csak megölelgeti. Nem tudja, mi baja.* Jó az illatod... *Dünnyögi halkan, majd lehunyja a szemeit.*

Makoto

~Eeeeeeh?!~ *Nagyon elvörösödik* Haru... Izé...*nagyot nyel* N-nem akarsz elengedni? Eheh...

Haruka

*Halványan elmosolyodik és megölelgeti.* Nem. *Nem akarja elengedni. ˇˇ*

Makoto

*Kicsit ellazul,bár még mindig nagyon zavarban van. Mit művel Haru? Mi ez így hirtelen ~ Alig bírom magunkat tartani egy kézzel!- Haru, ah!*leengedi magát a homokba háttal. *

Haruka

*Csak... jó így. A fiú mellkasára dől, ahogy lefekszik a homokba. Lazábban kezdi ölelni, de nem tesz semmi mást.*

Makoto

~Haru, ne csináld ezt velem!*ökölbe szorítja a kezeit és az ajkába harap*

Haruka

*Szegény Makoto xD a fiú nyakához bújik, ott szuszog. Azért lassan leesik neki, hogy mit csinál. Lassan szakad el tőle, megtámaszkodik Makoto feje mellett a kezeivel. Lepillant rá.*

Makoto

*Elég szánalmas arcot vághat, ezt érzi, mikor Haru szemébe mer nézni. Tisztán biztos benne, hogy minden rá van írva az arcára, ami jelenleg lángol és a szíve dobogása is intenzívebb*

Haruka

*Kicsit fürkészi Makoto arcát, majd az egyik kezével lassan megérinti a fiú arcát. Megsimítja. Nem tartja szánalmasnak. Még kissé ittas fejjel is sejti, mit érezhet most a fiú, mégsem... tud elszakadni tőle.*

Makoto

*Félrepillant- Mit... csinálsz...?*A torkában akadt szíve majd megfojtja*

Haruka

*Közelebb hajol hozzá, aztán a homlokát dönti Makoto mellkasának. Nem ezt akarta. Nem tudja, mit akar. Átkarolja a fiút megint.* Makoto...

Makoto

-Ááááh.... Nem értelek, Haru... Ne... csináld ezt, kérlek... Ez... nekem nagyon kellemetlen...

Haruka

*Meglepődik.* Miért kellemetlen? *Nem szakad el tőle. Kíváncsi a válaszra.*

Makoto

- Ha ilyen... közel vagy, én... nem akarlak megint... Ha te nem akarod...

Haruka

Én... nem tudom. Tegnap este majdnem megcsókoltalak, amikor aludtál *Úgy érzi, muszáj kimondania, amiket gondol.*

Makoto

-Mi? Amikor...aludtam? De... miért?

Haruka

N-nem tudom... fogalmam sincs... *Elszakad tőle, de nem néz rá. Nem mer. Ledől a homokba, majd elpillant a tenger felé. Az alkarját pedig az arcához húzza.*

Makoto

-Haru...*felül és elfelejtkezik a fájós könyökéről, felszisszen, nem bírja behajlítani, mindegy is...Haru tényleg ezt mondta neki? Meg akarta csókolni? Elgondolkozik- Tényleg... annyira rossz lenne együtt lenni velem? *néz a fiúra kicsit fájdalmasan*

Haruka

*A kérdésre kicsit összerezzen, maga sem tudja, miért. Lassan elhúzza a karját az arcától és úgy pillant fel Makotora. A szíve is hevesen ver. A fiú arcát kezdi fürkészni. Látja a fájdalmat a tekintetében.* Nem... nem mondtam ilyet, Makoto. *Ha mondana se gondolná komolyan. Szeret együtt lenni Makotoval. De ez most már egészen más. Nem?*

Makoto

Akkor... Mit érzel irántam? Kérlek, mondd el, azt hiszem, ezt nem fogom tovább bírni így... Amikor azt hiszem, tartod tőlem a távolságot, a végén... mindig teszel valamit, amivel... Szóval... Ez nekem... fájdalmas... Mert én már tudom, mit érzek... De úgy látom te egyáltalán nem tudod mit szeretnél...*néz maga elé*

Haruka

*Ezek a szavak, kérdések. Nem tudja, fogalma sincs! Felül és a lábait is felhúzza. A kezeibe temeti végül az arcát.* Makoto... *A hangja is remeg kicsit.* Félek, hogy... elveszítem a barátságunkat. Nekem ez nagyon sokat jelent. Mi van, ha nem állom meg a helyem melletted? Talán... csak ez az, ami visszatart. Én nem vagyok elég jó hozzád. *A végén felpillant rá.*

Makoto

*Lassan, döbbent arccal fordul felé és amikor meghallja a remegő hangját, könnybe lábad a szeme, de nem most fog elkezdeni sírni... Azt már nem. A barátja mellett a helye, akárhogy is, akármi is történjen. Oda csúszik hozzá, mellé ül és átöleli egyik kezével (másikat maga mellé engedi félig behajlítva). Állát a fiú vállára teszi* Haru... ne mondj ilyeneket... szeretlek *mondja halkan és hosszú csókot ad a nyakára* Nem tehetek mást... Egyszerűen ezt érzem... És bármit megadnék, hogy velem legyél...*Megsimítja a fejét* Ha te is így érzel, akkor semmi más nem számít... Csak te és én, Haru *szorosabban öleli*

Haruka

*Az ölelésre sóhajt és a fiúnak dől, így hallgatja végig. A "szeretlek" szóra azért egy pillanatra elmosolyodik. A nyakcsók egy apró sóhajt vált ki belőle. A simításra pedig könnyek szöknek a szemeibe Elég idiótán érzi most magát. Makotonak dől, átöleli. Választ viszont nem tud kicsikarni magából. Nem rég tudta meg, hogy Makoto szerelmet érez iránta, de az ő érzései nem változnak ennyire gyorsan. De talán... abból nem lehet baj, ha megpróbálják együtt. Nem? Ilyeneken agyal, majd meg is szólal.* T-talán... egy próbát... megér... de... nem akarom... elszúrni... *Félrenéz.*

Makoto

*A háta mögött elmosolyodik* Ne aggódj... csak maradj olyan, amilyen vagy... és biztosan nem fogod *kuncog és a tekintetét szeretné elkapni*

Haruka

*Lassan visszapillant rá, a kuncogásra meglepődik. Ahogy Makoto elkapja a tekintetét, zavarba jön és kissé elpirul. És ez ezúttal nem a sörtől van.*

Makoto

*Széles mosolyt vág és megpuszilja a homlokát* Most már menjünk, jó?

Haruka

*A puszira köhint és lepillant a földre. A kérdésre meg bólint, de még nem áll fel.*

Makoto

-Haru...? *néz kérdőn*

Haruka

*Rápillant, majd felegyenesedik. A kezét nyújtja a fiúnak.*

Makoto

*A jobb kezével húzza fel magát és kinyújtóztatja a derekát* Már egész sötét van...

Haruka

I-igen... egész... sötét van. *Makotot kezdi fürkészni.*

Makoto

Gyere, menjünk vissza*mosolyog, útközben a bal karját próbálgatja kinyújtani minél kevesebb feltűnéssel*

Haruka

*Biccent, aztán a fiúhoz lép. Lassan a keze után nyúl, hogy megfoghassa, de az utolsó pillanatban leengedi a kezét és nem tesz semmit.*

Makoto

*észreveszi Haru bizonytalan lépteit és hátranyúlva megfogja a kezét*

Haruka

*Ahogy megfogja a kezét, nyekken egyet és úgy néz rá. Most... tényleg úgy érzi magát, mint egy lány. Makoto mellé lép rendesen és úgy halad mellette. Lepillant a kezükre.*

Makoto

Legyél mindig mellettem, oké? *mosolyog vissza, közelebb húzza magához* Tudom, hogy önzően viselkedem veled most... de... engedd meg nekem...

Haruka

*Rápillant Makotora és bizonytalanul rámosolyog. Közelebb lép hozzá.* Veled... leszek. Vagyis melletted... bár ez ugyan azt jelenti, eh *Zavarban van. Megszorítja Makoto kezét.*

Makoto

- Jobban érzed már magad? Nem szédülsz?*kérdezi, amikor felindulnak a lépcsőn*

Haruka

Nem, vagyis... igen. Jobban vagyok, nem szédülök. De... az a két sör azért fejbe vágott egy kicsit. *A kezükre néz megint, majd le a földre.*

Makoto

*Nevet* Ah, rendben, gondoltam, hogy üres gyomorral nem jó ötlet. Mindegy, ha visszamentünk te is eszel valamit, és pihenünk egyet... Ránk fér azt hiszem

Haruka

Nem vagyok éhes még... most sem, Makoto *A házhoz visszaérve kinyitja az ajtót és belép, de nem engedi el a fiú kezét sem.*

Makoto

*Nem szól semmit, csak megy utána, már az is remek érzés, hogy a kezét fogja, ő sem akarja elengedni*

Haruka

*A szobába indul. Fáradt, le szeretne feküdni.*

Makoto

Hova ilyen hirtelen...?*néz körül a szobában*

Haruka

*Meglepve ránéz.* Fáradt vagyok... >< *Lassan elengedi a kezét.*

Makoto

*Csak nézi a fiút*

Haruka

*Félrenéz, majd vissza.* Makoto, te most... mást is...? *Mást is szeretne tőle vagy... mi a baj? Miért nézi így? Elsüllyedne, ha tehetné.*

Makoto

*Zavartan félrenéz* M-miért kérdezel ilyeneket? Ha fáradt vagy, akkor csak pihenj... én... izé *hárítóan maga elé emeli a kezeit és totál belepirul*

Haruka

*Szegény xD kicsit figyeli.* Csak mert... nem szóltál semmit és... beugrott, amikor megjöttünk, mit csináltál...

Makoto

Ahhhh.....*szégyelli magát* az... nem akarok olyat tenni, amit nem szeretnél...

Haruka

T-tudom. De akkor nagyon hirtelen ért... *Az ágyhoz lépve leül és nyújtózik egyet. Elpillant megint a fiúra.*

Makoto

*Nyel egy hatalmasat és közelebb lép, de most valahogy nem olyan határozott mint akkor, mondana valamit, de csendben marad és zavartan néz Harura, fél megtenni. Ha Haru megint visszautasítaná...*

Haruka

*Ahogy közelebb lép, felemeli a fejét és úgy néz rá. A szemeibe. A fiú karját simítja meg, majd zavartan félrepillant.*

Makoto

Komolyan gondolod? *elé guggol és felnéz rá, miközben fogja a kezét*

Haruka

*A kérdés meglepi, de az még jobban, hogy leguggol elé.* Mit csinálsz? >< Kelj fel... *Felhúzza és közelebb lépve hozzá lazán átkarolja.*

Makoto

*halkan nevet* Mi az? *jobb kezével átkarolja

Haruka

Minek guggoltál le? >< *A nyakához bújik és úgy karolja szorosabban, két kézzel a fiút.*

Makoto

Eh? Miről beszélsz? Csak leggugoltam...*grimasz*

Haruka

De nem kell. *Felpillant rá és megsimítja a fiú hátát.*

Makoto

Mire készülsz? *kissé játékosan felemeli az egyik szemöldökét a fiút nézve*

Haruka

*Erre inkább elengedi.* Semmire >< *Félrenéz, majd le a földre. Nem mer ránézni.*

Makoto

*elmosolyodik* Ne fogd vissza magad...*lehajol a nyakához* Csak bízd rám, lazíts *suttogja és lassan az arcához emeli az övét. A szemeibe néz*

Haruka

*Ahogy a nyakához hajol, lehunyja a szemeit, de nem történik semmi. Felpillant rá lassan, a suttogásra. Nyel egyet.* Rád van bízva... minden. *Tessék, belement. Legalábbis most úgy érzi.*

Makoto

*Enyhén elmosolyodik és hosszú csókot ad az ajkaira, és aztán még egyet... kezei közé fogja az arcát és a csókja szenvedélyessé válik*

Haruka

*A csókra lehunyja a szemeit és gyengén, de viszonozza. Mellesleg még barátnője sem volt, nemhogy... pasija. A második csókot is viszonozza, érzi a szenvedélyt. Lassan ő is felbátorodik. A fiú karjaira csúsztatja a kezeit és megsimítja, majd lazán megfogja. Kissé ideges.*

Makoto

*Megsimítja a vállait, majd kicsit megszorítja, az ágy felé invitálja a fiút*

Haruka

*Csók közben lépked az ágy felé, majd átkarolja a fiú mellkasát. Ennyire még nem izgult semmi miatt. Az biztos, hogy új élményekkel lesz gazdagabb.*

Makoto

*Óvatosan ledönti az ágyra. Még nem csinált ilyet, de most csak az érzékei és a vágyai hajtják. Ha odafigyel, biztosan jó élményt fog majd nyújtani Haru-nak. Fölé támaszkodik, lassan de határozottan csúsztatja a csípőjét Haru lábai közé, nem is törődik a bal könyökébe húzó fájdalmakkal. Tartja magát, csak azért, hogy neki jó legyen.*

Haruka

*Ledől az ágyra és elszakad az ajkaitól. A lábait szétterpeszti kissé, hogy a fiú odaférjen. Huh. Még csak most... kezdték, de eléggé elvörösödik. Zavarban van és ezt Makoto is láthatja. A mellkasára csúsztatja a kezeit és megsimítja kicsit, majd az oldalához vezeti a kezét és megfogja a felsőjét. Lassan elkezdi lehúzni róla.*

Makoto

*felnevet és megfogja Haru csuklóit* Ez csikis! Várj...*Azzal felegyenesedik és leveszi maga, ledobja maga mögé, majd lassan a fiú főlé hajol mosolyogva*

Haruka

*Meglepődik és abbahagyja, a kezeit is visszahúzza. Azért elmosolyodik és úgy kezdi nézni Makotot. A lábait lassan felhúzza. Egyelőre így kényelmetlen neki. A szemeit fürkészi, a tekintetét.*

Makoto

*Egy könnyű puszit nyom az arcára, közvetlen a szeme alá és megint a szemébe néz, kíváncsi a reakcióra, látni szeretné az arcát*

Haruka

*A reakciója egy aranyos mosoly, aztán félrenéz. Kicsiként sosem gondolta, hogy egyszer itt kötnek ki. Ez neki... furcsa és új. Meg kicsit különleges is, Makoto miatt.*

Makoto

*elmosolyodik és odahajol a fiú nyakához és csókolgatni kezdi szépen lassan, és hosszan*

Haruka

*Lehunyja a szemeit és halkan sóhajt fel. Keze a fiú mellkasára téved, majd az oldalára, de most óvatosabb. Nem akarja, hogy csikis legyen neki.*

Makoto

*Egyre lejjebb halad, ajkaival játékosan érinti a kulcscsontot, majd a fogaival a saját ajkát*

Haruka

Makoto... *Halványan elmosolyodik, majd simogatni kezdi a hátát, amennyire eléri. Aztán inkább a tarkójára vezeti a kezét és beletúr a fiú hajába. Ösztönösek a mozdulatai.*

Makoto

*Elmosolyodik, nagyon furcsa így hallania a nevét Haru szájából. A mellkasán vezeti fel-le az ajkait, majd kicsit lejjebb mozdul és alsó ajkával érinti a mellbimbót*

Haruka

*Az ajkait érezve lepillant, majd zavartan simogatja tovább a haját.* ~Olyan... furcsa érzés.~ *Visszafojtja a lélegzetét is egy időre, amíg a fiú tevékenykedik.*

Makoto

*Rácsókol és a nyelve hegyét finoman kezdi mozgatni rajta és körülötte, közben bal kezével megsimítja a fiú oldalát és egészen a combjáig halad a keze, ahol megáll majd ismét a csípőig csúszik*

Haruka

*Aranyosnak tartja a fiút és egyelőre csak élvezi, amit tesz vele. Az egyik lábát még feljebb húzza, majd visszacsúsztatja az ágyra.* Makoto... nekem... mit kellene... tennem? *Mire vágyik a fiú? Lényegében ez a kérdés.*

Makoto

Eh? *emeli fel a fejét* Hogy hogy mit? *mosolyog* Csak tedd, ami jól esik...

Haruka

De... mire... vágynál? Arra, amit... a medencében tettem? *A hangja halk kissé. Megsimogatja a fiú arcát.*

Makoto

Azt hiszem, most rajtam van a sor *mosolyog és Haru nadrágja alá csúsztatja az ujjait* Csak lazíts

Haruka

*A szavakra nem, de a mozdulatra meglepődik. Megmoccan kicsit, és úgy kezdi figyelni.* Lazítsak...? Az sose ment...

Makoto

*kuncog, majd óvatosan végigsimít Haru büszkeségén és avval a lendülettel indul is vissza a keze, és elkezdi masszírozni fel és le, közben a fiú arcát nézi

Haruka

*Kicsit felsóhajt és úgy nézi kicsit a fiú arcát, majd körbenéz, szerez egy párnát és az arca elé húzza. Olyan kínosan érzi magát. És... még nem is került _olyan_ állapotba. De érzi, hogy fog, mert... Makoto érintései feltüzelik. Nem tudja, miért.*

Makoto

*megint kuncog, és másik kezével elkezdi lehúzni Haru nadrágját*

Haruka

*Próbál nem felnézni, a párnát sem húzza el az arcától. A csípőjét viszont megemeli, hogy a nadrágot le tudja róla venni.*

Makoto

*a nadrág lekerül, ő pedig Haru-t a hasától kezdi el lefelé csókolgatni, a kezeivel is simítva a fiút, míg leér a csípőig, ott finomabban és hosszabban érinti, aztán az izgalomba jövő férfiasságon vezeti végig ajkát és egy pici csókot ad a végére érve ;)*

Haruka

*A csókokat érzékelve kicsit behúzza a hasát. Az érzéstől. Meg mert csikis kicsit, de nem szól érte. Aztán ellazul kicsit és úgy élvezi a simogatást. Ahogy az ajkait érzi meg a férfiasságán, jólesőn felsóhajt. A párnát meg lassan elhúzza az arca elől, de csak hogy rápillanthasson a fiúra zavartan.*

Makoto

*Egy pillanatra felnéz, majd a szájába veszi. Fel-le kezdi mozgatni a fejét*

Haruka

*A párnát lerakja maga mellé, majd a kezeit az ágyra csúsztatja. A lepedőt markolja meg. Jó érzés, amit a fiú tesz vele, de a hangját és sóhajait visszafogja. Mert... kínosan érzi magát. A fejét is elfordítja és a szemeit lehunyja.*

Makoto

*A nyelvével izgatja tovább a fiút, majd újra elkezdi mozgatni a fejét ám a könyökébe nyilalló hirtelen fájdalomtól véletlenül összébb csukja a száját és a fogai hozzáérnek Haru-hoz*

Haruka

*Most már hangot ad annak, hogy élvezi. Halkan, de felnyög. A fiú fogait érezve meglepődik és egyből ránéz.* Makoto... >< *Azért érzékeny, vigyázzon rá. Megsimítja a fejét.*

Makoto

*Bár bocsánatot kérne, de inkább tovább kényezteti Haru-t odalent. Mozdulatai aztán intenzívebbé válnak. Már ő is kezd aktív lenni odalent*

Haruka

*Nem bírja visszafogni már a hangját és a sóhajait. Mellkasa egyenletesen mozog fel-le.* Ah... *Megint lehunyja a szemeit és hátraveti a fejét. A lepedőt megint megmarkolja.*

Makoto

*Szinte mámorosan kínos és zavarba ejtő, ahogy a fiú az ő mozdulataira reagál. Megkönnyebbül, hogy Haru élvezi, amit csinál és a nyelvével is rásegít az élményre*

Haruka

*Igen, valami ilyesmit érez Haru is. Kínos, zavarba ejtő... mégis olyan jó. Most nem gondol semmire, csak átadja magát az érzésnek. Az egyik kezével elengedi végre a lepedőt és a fiúhoz ér vele. A tincseibe túr bele finoman az ujjaival, majd megsimítja. Közben meg hangosabban sóhajt fel.*

Makoto

*Ahogy a nyelvével kiszámíthatatlanabbul kezd játszani, kezei Haru combját símogatják, majd belemarkol és megint elengedi

Haruka

*Félig felül, az alkarján támaszkodik meg. Makotora emeli a ködös, vágyakozó tekintetét. Halványan mosolyog, aztán a hangjával is tudatja, mennyire jó ez neki. Ha Makoto így folytatja, akkor nem sokára felér a csúcsra... >< A fejét lassan lehajtja, a tincsei beárnyékolják a szemeit.*

Makoto

*Hallja az izgató sóhajokat, ami arra készteti, hogy erőteljesebben de lassabban masszírozza Haru-t*

Haruka

*Jóformán lángol a teste a benne keletkező érzésektől. Hátradöntve a fejét nyög fel és ezzel párhuzamosan Makotonak hála elmegy. Levegőért kapkodva fekszik vissza az ágyra, egyik karját a hasára fektetve.*

Makoto

*A szájába lövell a folyadék, de hamar visszafelé kezd folyni. Elemeli a száját és nyel párat miközben Haru-ra néz. Nagyon megkönnyebbült, hogy örömet tudott okozni neki. Tenyere aljával letörli a szája szélét, és a fiú fölé mászik, az arcát fürkészi, sóhajt* Jó érzés volt? *mosolyog kedvesen*

Free! RPG ~ 5.

Haruka

*A kezére pillant, majd bizonytalanul megfogja és a segítségével feláll.* Előbb a házat kellene rendbe tenni, nem? *Félrenéz, a kezét pedig visszahúzza. Kicsit azért ideges most és ezt leplezni sem tudja. Makoto láthatja rajta. Ha eddig nem érezte kényelmetlenül magát, most biztos. xD*

Makoto

-Azzal ráérünk, most semmi kedvem*zavart mosoly*- Lehúzok pár kört...hogy lenyugodjak, neked is jobb lesz*mosolyog*

Haruka

Jól van. *Akkor a táskájához lépve előszedi a törölközőjét. A nadrágot és a felsőjét leveszi, magyarul fürdőnadrágra vetkőzik. Makotora néz. Felőle mehetnek is. A törölközőt a nyakába akasztja.*

Makoto

*Ledobja a felsőjét egy székre és szintén csak leveszi a rövidnadrágot és már lép is ki az ajtón.

Haruka

*Ő is megy, Makoto mellett indul le a partra. Azért... huh. Még mindig kínos ez a helyzet. Talán most már félni fog a fiú mellett aludni éjszaka xD*

Makoto

*Igyekszik nem felhozni a témát. Rosszul érzi magát az egész miatt. Inkább csendben van és nézelődik*

Haruka

*Ő is. Nagyon jók vagytok, fiúk. A partra hamar leérnek, így a homokba dobja a törölközőjét. Egyből becélozza a vizet. Amint a lába hozzáér a hűs, kellemes tengervízhez, halványan elmosolyodik egy fél pillanatra. Aztán beljebb megy és megáll. Elpillant Makoto felé.*

Makoto

*Egy pillanatra megáll a sekély vízben, eszébe jut a tegnapi rossz álom. Aztán megrázza a fejét és beugrik a vízbe. Tényleg arra használja a mozgást és a napsütést, hogy lenyugtassa a kedélyeit*

Haruka

*A fiú után néz, majd ő is követi a vízbe. Úgy úszik, akár egy delfin. Egészen beúszik, nem figyelve másra, csak és kizárólag a vízre. Makototól is egész távol úszik.*

Rin

*Itt van ő is. Jobban mondva csak erre sétál, mert nincs jobb dolga. A legutóbbi versenyen agyal, amit ugye megnyert. Már ami a személyes versenyt illeti, amit Haruval vívott meg. Mégsem... tölti el teljes elégedettséggel ez az egész. A fiúkat viszont kiszúrja a vízben, így meglepve megtorpan. Melegítő van rajta mellesleg. Most nincs olyan meleg... Haru a távolban van, így Makotora emeli a tekintetét.* ~Mit keresnek itt?~ *Azon kezd agyalni, hogy Haru miért nem hagyta abba az úszást... xD*

Makoto

*Elfárad kicsit, így, hogy tartalékolja az energiáit a munkára, lebeg egyet a felszínen. Akkor látja meg Rin-t a parton. Felegyenesedik* Rin..? *motyogja*

Rin

*Közelebb lépked, de készülne is menni, mikor meghallja Makotot. Rápillant a szeme sarkából, de aztán tovább indul. Nincs ideje... erre. Rájuk. Bár, ha a fiú megállítja...*

Makoto

Rin! *int neki és kikocog mosolyogva áll meg előtte csurom vizesen- Mit keresel te itt? A klubbal vagy?

Rin

*Megáll és úgy méri végig Makotot. A kérdésére sóhajt.* Miért kéne beszámolnom róla, pont neked? *Hideg. A tekintete is az.*

Makoto

Eh... Értem, csak kérdeztem *zavart mosoly* Rég találkoztunk...

Rin

Nem volt olyan rég. A versenyen. Vagy nem is rémlik, mi történt? *Gonosz mosoly, felvonja az egyik szemöldökét. Makoto mögött pedig Harura pillant, majd vissza rá.*

Makoto

Rin...*összeráncolja a szemöldökét* Mégis mit akarsz elérni?*komoly arckifejezés*

Rin

Hogy én? Semmit. *A fiú szemeit kezdi fürkészni.* Le akarok zárni valamit, amit már rég kellett volna.

Makoto

- Mégis mit kell ezen lezárni? Haru a barátod, nem? Akkor miért viselkedsz így?

Rin

*Meglepődik a kérdésre, látszik is rajta, de hamar megkeményednek az arcvonásai.* Sok minden történt azóta, Makoto.

Makoto

*Kicsit oldalra fordítja a fejét, nem érti miről beszél-Miről beszélsz?

Rin

Nem fontos. Törődj a saját dolgoddal, ha megkérhetlek rá. *Elnéz Haru felé is, majd megcsóválja a fejét.*

Haruka

*Messze van, úszkál, de aztán elpillant a part felé. A látványra meglepődik, így elkezd visszafelé úszni. Mit keres itt Rin? És miről beszélgetnek Makotoval?!*

Makoto

-Rin...*értetlenül néz utána. Erőtlennek érzi magát, hogy nem tud tenni semmit azért, hogy rendeződjön kettejük, sőt négyük között az egész. Hiszen... barátok voltak...ők mind, akármi is történt..

Rin

*Nem megy egyelőre sehová.* És... az új csapattagotok milyen? A versenyen nem szerepelt valami jól... *Reire gondol.*

Makoto

- Rei? Ne becsüld le, keményen próbálkozik...*komorodik el kicsit*

Rin

Néha az ember hiába próbálkozik keményen, nem fejlődik tovább. *Szusszan egyet, majd inkább sarkon fordul.* Mindegy, amit ti csináltok, az gyerekes. *Lassan elindul.*

Makoto

*Ökölbe szorítja a kezát*- Az egyetlen, aki gyerekesen viselkedik, az te vagy, Rin...

Rin

*Erre meglepődik és megáll.* És ezt... miből szűrted le? *Visszafordul és őt kezdi nézni. Az arca, a tekintete is komoly.*

Makoto

- Ismerlek... régen te is azért úsztál mert szeretted, nem azért, hogy legyőzz és megbánts másokat!

Rin

*Felszegi az állát a szavakra.* Fogalmad sincs semmiről...! Versenyzek. Mindenkinél jobbnak kell lennem. *Maga felé ez az elvárás.*

Haruka

*Kiér végre a partra és elindul feléjük.* Makoto... *A közelükbe érve, pár lépésre tőlük megáll.*

Makoto

- Mit akarsz bizonyítani? Mi lesz most? Legyőzted Haru-t... Legyőztél minket... Jobban érzed magad ettől? Mert ha így van, akkor tényleg nem az a Rin vagy, akit ismerek...*néz lemondóan*

Rin

*Félrenéz egy kósza pillanatra, de amúgy Makoto szemeit fürkészi, amíg beszél.* Tudod, mit? Jobban érzem magam. De... még nem vagyok elégedett. *Elpillant Haruka felé, majd vissza Makotora.* Akkor... további jó... akármit. Amit csináltok. *Sarkon fordul, miközben int egyet köszönésképp. Indul tovább.*

Haruka

*Azért sejti, miről lehet szó. Mármint Makoto szavaiból rájön. Ne foglalkozzon már ezzel... nem érdekli. Vagyis igen, de... >< Makoto mellé lép.* Makoto, ne foglalkozz vele... *A fiúra néz.*

Makoto

- Haru! Te... mikor? *Rin után néz és megint ökölbe szorítja a Haru-tól távol eső kezét

Rin

*Hátrapillant a válla felett a párosra.*

Haruka

Egy... egy ideje itt vagyok és titeket hallgatlak. Miért kell... még mindig ezzel foglalkoznod? Mondtam, hogy ez a Rin már más... *Keserűen félrenéz.*

Makoto

- Mostmár kezdek hinni neked* nézi még mindig a távolodó fiút, majd elfordul és a ház felé indul csendben, szigorú tekintettel

Haruka

*Elpillant Rin után, majd sietve Makoto után lép. Felzárkózik mellé, közben felkapja a földről a törölközőt is.* Mikor jött ide...?

Rin

*Egy sóhajjal előrepillant és sietősebbre veszi a lépteit. Mellesleg az egyik hotelben szálltak meg a klubbal. Pár napig itt lesznek.*

Makoto

*Bent a házban megtörölközik és körülnéz, mit kell majd csinálnia, nem nagyon szól Haru-hoz, Rin eléggé felbosszantotta*

Haruka

Makoto... *Folyton a nyomában van, aztán megfogja a fiú csuklóját és maga felé fordítja.* Ne bosszankodj már miatta...!

Makoto

*Félrenéz, nem tud nem foglalkozni vele... Mégis miért ilyen...?- Nem értem Rin-t... miért bánik velünk így? Mit tettünk ellene? Mintha bosszút akarna állni!

Haruka

*A szavakra sóhajt és elengedi a fiú csuklóját.* Szerintem csak... én vagyok a baja.

Makoto

- Hogy érted ezt? *meglepetten néz rá

Haruka

*Sóhajt egy aprót.* Ez... bonyolult. Egyszer hazajött ausztráliából és találkoztunk...

Makoto

- Talál-koztatok?

Haruka

Igen. És... versenyeztünk. A régi suliban. *Közben a konyhába lépked és egy poharat előszedve enged bele magának vizet. Kortyol belőle.*

Makoto

- Miért versenyeztetek? * áll meg nem messze mögötte*

Haruka

Arra pontosan nem emlékszem, de... legyőztem Rint. Teljesen... kiborult.

Makoto

- Nem értem... miért?

Haruka

Gondolom azért, mert... én gyakorlás nélkül úsztam úgy, ahogy. Ő pedig keményen edzett, mégsem sikerült... legyőznie. *Más nem jut az eszébe. De Makotonak beugorhat, hogy Haru egy időre abbahagyta az úszást ugye. És... ez volt az oka.*

Makoto

*Elgondolkozik*- Ez... akkor sem helyes*összeszorítja a fogait*- Te nem tehetsz róla, senki sem tehet róla, mégis... Ah!*megkócolja a haját és a földre néz*- Bocs... most inkább megyek a dolgomra...*

Haruka

Rin mindig is másképp gondolkodott. *A fiút kezdi nézni, majd lerakja a poharat a pultra. Sóhajt.* Miféle dolgod van? Semmi. Ne menj sehová, főleg nem ilyen lelkiállapotban...

Makoto

-Miről beszélsz...?*motyogja és tovább rendezgeti a cuccokat és gondolkozik, mit hova, merre*

Haruka

Makoto... *Elhúzza a száját, aztán ott hagyja. Inkább visszaindul a partra, ha már... Makoto úgyis mást csinál.*

Makoto

-Haru?- fordul meg, ahogy hallja a lépteket, de hamar rájön, hogy jobb, ha békénhagyja Haru-t most. Épp elég dolgot kell helyre tennie neki is magában*

Haruka

*A homokos parton leül valamelyik padra, úgy kezdi el nézni a vizet. Most nem úszik, nem is akar. Rin jár az eszében, meg Makoto. A két fiú arca váltakozik a fejében és a gondolatai is ütik egymást, pillanatról, pillanatra. Aztán... eldől a padon.*

Makoto

*Nem csinált sokmindent és leült a fotelbe és a semmibe merengve tengeti az időt~Vajon Haru hol lehet? Biztos zaklatott. Tudtam, hogy nem lesz szerencsés most velem jönnie, mégis akart. És még Rin is feltűnt... Ezzel már mit lehet kezdeni, komolyan?

Haruka

*Ami Harut illeti, elalszik ott a padon. A szél viszont fúj és csak egy törölköző van rajta. Meg fog fázni ˇˇ*

Makoto

*Az órájára néz, majd kinéz az ajtón, le a part felé, de nem lát senkit-Haru!~Hol lehet?*Elindul lefelé- Haru! *meglátja a padon. Odamegy hozzá és mosolyog*- Így elaludni...*leguggol mellé és az arcát nézi, majd finoman megérinti a karját- Haru... *szólongatja halkan*

Haruka

*Aranyos mosollyal az arcán alszik. Ahogy Makoto megérinti az arcát, megmozdulnak az ajkai, de nem ébred fel, csak kicsit mocorog.*

Makoto

*szintén elmosolyodik, majd sóhajt és még egyszer megpróbálkozik felkelteni. Félig fölé hajol és úgy szól neki- Haru, kelj fel...

Haruka

*Lassan megébred. Leginkább arra, hogy fázik és mert egy ismerős hangot hall. Lendületből ül fel, így a feje Makotoénak ütközik, ha nem figyel. Felszisszen.*

Makoto

-Ah!*megtámaszkodik a pad támlájában, a másik kezével a fejét dörzsöli- Ittteeheee! ><'

Haruka

*Ő is a fejéhez kap, majd Makotora pillant.* Sajnálom >< *Felül rendesen, a törölköző lecsúszik róla a padra.*

Makoto

- Semmi...*felegyenesedik majd Haru-ra mosolyog- Én nem figyeltem, eheh*- Jobb, ha nem alszol itt így, hűvös van...

Haruka

*Elmereng, majd a törölközőt magához húzza.* Csak... gondolkodtam és egyszer csak elaludtam. *Feláll és úgy néz a fiúra.*

Makoto

*Megköszörüli a torkát, majd elindul vissza- Gyere, összeütök valami kaját, te meg vegyél fel valamit...

Haruka

*A szavakra reflexből válaszolna, de ezúttal végiggondolja.* Oké. *Igen, fel fog öltözni. Ki tudja, Makoto mikor mászik rá megint... jó, nem volt konkrét rámászás, csak...*

Makoto

*Fent nekilát a letakarított pulton, gázon kései ebédet készíteni, miközben alig szól Haru-hoz, belefáradt a gondolkodásba egyelőre ><'

Haruka

*Ő igazából egyáltalán nem is szól semmit. Időközben felöltözött, ennyi történt. Jelenleg az asztalnál ül és néz maga elé.*

Makoto

*Végez a főzéssel, és Haru elé pakolja a dolgokat, miközben a fiút figyeli- Haru, valami baj van? Nagyon csendes vagy... *ül le vele szembe és az arcát fürkészi aggódva*

Haruka

*Sóhajtva pillant Makotora.* Csak... Rin jár a fejemben. ~Meg te.~

Makoto

*Lesüti a szemeit- Szóval mégis ezen gondolkozol, huh?

Haruka

*Bólint egy aprót, majd lepillant a kajára. Nem is éhes.*

Makoto

-Na és... miről?*pillant rá félszegen*

Haruka

Fogalmam sincs, mi járhat Rin fejében és... ez zavar. *Ennyi igazából.*

Makoto

*sóhaj*- Szóval ugyan az bánt, mint engem... És még azt mondtad, ne foglalkozzak vele... Ez esetben miért te vagy, aki a legszomorúbb arcot vágja miatta, huh?

Haruka

*Erre egyszerű a válasz, ki is mondja, bár úgy érzi, ezzel megbántja Makotot. Vagy tudja is ő.* Azért mert... hiányzik. De... tudom, hogy nem lesz már olyan, mint volt.

Makoto

*megint sóhaj, félrepillantás...- Nekem is hiányzik Rin...mint barát. De ha azt látom, hogy miatta így érzed magad, akkor inkább... idegesít, mint hiányzik *mondja és feláll, nem is eszik, *aztán nekilát újra a tatarozásnak, a munka talán lefárasztja eléggé, ahhoz, hogy ilyeneket ne mondjon megint

Haruka

*A fiú után pillant.* Makoto... *Kicsit nézi, majd feláll.* Később eszek, most... segítek neked, jó? *A pakolásban, takarításban.*

Makoto

- Ha szeretnél...*kimegy az ajtón pár dobozzal a kezében*

Free! RPG ~ 4.

Haruka

*Felnéz.* Nekem jó így. *Sóhajt egy aprót.* Inkább pihenj. *Ha kell, az ágyra is visszadönti a fiút. Hm. Próbál belegondolni abba, hogy többet nem úszik. Nehéz. De Makoto nélkül már kedve sincs.*

Makoto

*Egy ideig csak halkan sóhajtozik és a plafont figyeli, de elnehezedik a szemhéja, megnyugtatja, hogy valaki mellette van, így el is alszik...*

Haruka

*Összehúzza magán a törölközőt, majd a fiúra emeli a tekintetét. Amint elalszik, felkel a székről és kilépked. Keresni akar egy nővérkét, hogy ruhát kérjen tőle. Fázik... és nem akar megbetegedni.*

Nőverke

*El van foglalva a dolgával és nem is foglalkozna Haru-val... ha nem venné észre a másik pillanatban. A gyönyör kiül az arcára, beleértve a mögötte álldogáló nőket is, tátott szájjal mérik végig a fiatal fiút, majd dadogva megkérdezi- Se-segíthetek? *-*

Haruka

*Látva ezeket a tekinteteket... inkább visszamenne Makotohoz. De a kérdésre megköszörüli a torkát és bólint.* Igen, az... jó lenne. Itt maradok éjszakára az egyik barátomnál és jól jönne pár ruha, amit felvehetek. Esetleg... tudna ebben segíteni?

Nőverke

-Persze!- Gyere velem! A raktárban biztosan találunk valamit!*mosolyog és örül magának. A raktárból előad Haru-nak egy fekete pólót és egy terepszín halászgatyót*

Haruka

*Indul a nővérke után, a többi nő tekintetét kerülve. A ruhákat átveszi, majd elhadar egy "köszönöm"öt. És indul a férfi mosdóba, hogy átöltözhessen.*

Makoto

*Makoto telefonja csipogni kezd. Felébred. Haru szobájáben vannak... A nap a szemébe süt. Alig lát valamit. ~Mennyi az idő?*Ahogy mozdulna, észreveszi, hogy Haru hozzá bújva aludt egész éjjel... A telefon után kap, hogy leállítsa az ébresztőt. Zavarban van a helyzettől. Úgy érzi, mintha lángolna az arcbőre. A fiú vállára teszi a kezét és finoman megrázza- Haru...!

Haruka

*Oh, szóval csak egy álom. Makoto álma... ő valami békésebbet álmodott. Senkit sem tiltottak el az úszástól és nem érezte magát rosszul a plussz két fő miatt xD a rázogatásra megmozdulnak az ajkai, de még mélyen alszik. Kicsit megöleli Makotot így álmában.*

Makoto

*Végigfut rajta egy kellemes érzés, ami egyben zavaró is- Haru...! ><' Ébresztő, még haza kell ugranom, mielőtt indulunk...

Haruka

*Lassan felébred és úgy néz fel Makotora. Aztán feleszmél és elszakad tőle, lecsúszik mellé az ágyra. Megdörgöli a szemeit, majd ásít egyet.*

Makoto

*Feláll és kisebb mozdulatokkal nyújtózik egyet, miközben a feje kezd megtelni az esti álom szörnyűségeivel...Mit álmodott? Te jó ég... Idegesebb, mint azt gondolta. Na de most elkezd inkább átöltözni

Haruka

*Lassan felül és a fiúra pillant.* Makoto... ezt a nyári munkás dolgot nem tolhatnánk el holnapra?

Makoto

*Rápillant*- Miért? Van valami terved mára? *mosolyog, miközben felveszi a pólóját*

Haruka

*Kicsit vállat von.* Nincs konkrét, csak... elmehetnénk úszni.

Makoto

-Úszni? Hová? * indul a fürdő felé*

Haruka

Strand, tengerpart... de ha a munka sürgős, akkor mehetünk. Csak egy... ötlet volt.

Makoto

-Nos, a nyaraló a tengerparton van, ha gondolod, végül is nem vagyunk időhöz kötve*szól a fürdőből és éppen az arcát öblíti*

Haruka

*Feláll és a fiú után lépked.* Jól van... *Makoto ajkaira téved a tekintete, elmereng, majd megrázza a fejét.*

Makoto

*Nem törli meg az arcát, és a haja is vizes marad, de nem bánja, hőség van. A konyhapulthoz megy és tölt magának vizet- Hazamegyek a cuccaimért, addig nyugodtan készülődj... De... *Eszébe jut a tegnapi együttlétük...- Még meggondolhatod magad*mosolyog és belekortyol a vízbe*

Haruka

*Az nem is volt olyan együttlét. A fiú után néz, követi.* Ne csináld. Nem fogom meggondolni magam, hisz... veled szeretnék lenni.

Makoto

*Lassan leteszi a poharat a pultra és kérdőn fürkészi a fiú tekintetét- Rendben, akkor... Megyek is. Körülbelül háromnegyed óra múlva jövök*néz a karórájára mosolyogva.~ Biztosan nem úgy értette...

Haruka

Igyekszem elkészülni... mire visszaérsz, összedobok valamit enni is. *A konyhába lépked xD*

Makoto

*Kimegy az ajtón és hatalmasat sóhajt~ÁH! Biztos nem úgy értette! Csak barátok vagyunk! B-A-R-Á-T-O-K...!*azzal el is indul*~Elvégre tegnap csak összezavartam. És magamat is rendesen! Szerelmes lennék a legjobb barátomba? Komolyan... Mit gondoltam? !

Haruka

*Pedig nincs kizárva, Makoto. Elkezd valami kaját csinálni és mereng közben, de nem osztom meg veletek, min agyal. ˇˇ*

Makoto

*Otthon összekapja a cuccait, az anyukája rákényszerít pár adag kaját és már indul is vissza. Belép az ajtón és ledobja a táskákat az előtérben- Megjöttem... Mi lesz a reggeli? *mosolyog. Haru mögé lép és azt lesi mit ügyködik*

Haruka

*Nem hallja, hogy visszaér a fiú, így meglepődik, mikor meghallja a hangját. Hátrapillant rá.* Gyors voltál. *A kaja amúgy... öhm, nem tudom, mi. De nem hal, kivételesen. De nem is zöldség xD*

Makoto

*Kíváncsian próbálja beazonosítani az összetevőket, sikertelenül- Mindenesetre jól néz ki ^^'

Haruka

Kóstold meg. Addig elmegyek felöltözni... és összepakolni. *Nem volt elég háromnegyed óra neki, hogy elkészüljön, na. Nézzétek el neki. Belépked a szobába.*

Makoto

*Meg is kóstolja, és nem találja mérgezőnek, sőt elég jó íze van. Feltálal egy egyszerű reggelihez méltón, míg Haru pakolászik. Lopva oda-oda pillantana, amikor előtűnik egy-egy helyiségből, de visszafogja magát.

Haruka

*A fürdő és a szoba közt ingázik egy ideig, egy táskával a kezében, de végül elkészül. A nappaliban ledobja a táskát, majd kilépked a konyhába.* Köszi... *Hogy megterített. Leül az asztalhoz és akkor neki is lát.* Hm, nem lett olyan rossz, mint vártam...

Makoto

-Nem, sose főztél rosszul, a furcsa ízlésedtől eltekintve*vakarja a fejét*

Haruka

Furcsa ízlés? Mire célzol ezzel? *A kajára néz, majd vissza Makotora.*

Makoto

-A...az ételekre gondoltam*nevet*- Nem bántásképp...*mosolyog kurtán* ><'

Haruka

Tudom, de... miért gondolod, hogy furcsa az ízlésem?

Makoto

- Eee... Nem akarom részletezni*gondol itt az ananászos tonhalra és barátaira*

Haruka

*Ha neki ez a jó... xD Elhúzza a száját, majd folytatja a kajálást. Néha lopva Makotora pillant.*

Makoto

*Az órájára néz többször is aztán befejezi a reggelit(próbálja hétköznapi önmagát adni, nem agyalva azon, mit gondol róla Haru, mert belebetegedne a filózásba). Feláll és gyorsan elöblíti azt a pár cuccot maga után* A vonat 45 perc múlva indul, bőven van időnk besétálni a központba

Haruka

*Ő viszont elég sokat mereng Makoton. Meg azon, hogy milyen jó, hogy most itt van. A kedve is jobb tőle. A szavaira feleszmél, majd feláll.* Jól van... akkor akár indulhatunk is. *A tányérját berakja a mosogatóba. Neki nincs kedve mosogatni.*

Makoto

-Rendben, mindjárt befejezem*törli az utolsó tányért*Valójában elég kínosan érzi magát és folyton egyetlen kérdés kering a fejében"Mit gondol rólam Haru?"

Haruka

*Kérdezzen rá, akkor megtudja. A fiút nézi, majd kilépked és megfogja a táskáját. Ő készen van. A telefonját meg szokás szerint nem szándékozik magával vinni.*

Makoto

*Ő is felpakol és indul kifelé. Az utcán egy ideig csendben sétál Haru mellett, néha megköszörüli a torkát, odaint egy ismerősnek...*

Haruka

*Felzárkózik Makoto mellé és néha rápillant. Hm. Azért lenne kérdése hozzá, de nem tesz fel egyet sem. Talán a tegnapi nap tényleg csak valami fellángolás volt Makoto részéről... vagy nem?*

Makoto

*Nagyon morfondírozik rajta. Szeretné tisztázni ezt az egészet, mielőtt felszállnak arra a vonatra. Már épp az állomásra érnek, amikor Makoto megáll* Haru... Mielőtt bárhova is megyünk... Szóval...*kezd láthatóan bizonytalan lenni* Az a tegnapi dolog... én...

Haruka

*Megáll Makotoval és rápillant a barátjára. A szavaira oldalra dönti a fejét, majd félrenéz. Ezzel egy kérdése megválaszolva, vagy... épp most akarja Makoto visszavonni a dolgokat? Kíváncsian, kérdőn néz vissza rá.* Te...? Hallgatlak, Makoto.

Makoto

*Haru szemébe néz, de hirtelen nem tud megszólalni, nem tudja hogy mondja meg, kérdezze meg...Egyáltalán komolyan gondolta ő ezt a szerelem dolgot?! Talán csak túl közel állnak egymáshoz, túl régóta ismerik egymást és ő túlságosan gondoskodó Haru-val szemben... Nem mintha tudná milyen a szerelem egyáltalán...* Re... Remélem nem érzed magad kellemetlenül emiatt... Nem szeretném, ha úgy jönnél el velem, hogy nem érzed jól magad *nem ezt mondta álmában is? Tényleg hatott rá*

Haruka

*Elég sokáig van csendben a fiú, így kezd aggódni. Aztán csak megszólal. Nagyon halványan elmosolyodik.* Miről beszélsz? Nem érzem kényelmetlenül magam a történtek miatt. Még akkor sem, ha... komolyan gondoltad *Mármint ami történt, meg hogy talán érez valamit iránta.* Bármi történik, mindig te leszel a legjobb barátom. ~Talán... több is. Talán.~

Makoto

*Elmosolyodik és el is pirul, aztán lelkesebben indul neki a napnak és persze a vonatnak, ami tömve van, úgy kell felpaszírozniuk magukat. Mivel Haru száll fel előbb, Makoto beevickél mellé, ám egy idősebb, morcos alak arrébb taszigálja, így Haru mögött köt ki a felső csőbe kapaszkodva, miközben még ő kér bocsánatot az idősebbtől-fő az illem...

Haruka

*A vonaton kissé morcos tekinteteket vet arra az idősebb fazonra, majd megfordul és úgy kapaszkodik a felső csőbe, majd inkább Makotoba.* Ha nem bánod... *Akkor fogja. Nem akar elesni.*

Makoto

-Nem... Dehogy ~ Túl közel vagy! Túl közel vagy! ><' *Kissé oldalra fordítja a fejét, nézelődik, miközben intenzíven éli meg Haru szorítását a vállán. Kerüli a szemkontaktust

Haruka

*Közelebb löki Makotohoz az egyik fazon, így hozzásimul. Rápillant, majd köhintve félre.*

Makoto

*Arrébb csúsztatja az egyik kezét a csövön, és mikor lehorgasztja a fejét, az ajkai hozzáérnek Haru hajához, aminek élénken érzi a kellemes, friss illatát, feljebb emeli a fejét így is elég szoros a helyzet, és ami azt illeti egyre forróbb ebben a tömegben és ilyen közel hozzá...

Haruka

*A szabad kezével átkarolja a fiú derekát és úgy pillant rá. A vállához hajol és úgy szívja magába Makoto illatát. Nem gondolkozik nagyon, csak... öleli.*

Makoto

- A következőnél szállunk- motyogja és egyáltalán nem bír a fiúra nézni. A szíve mintha ki akarna robbanni, és szinte szégyenli, hogy élvezi a helyzetet ><'

Haruka

*Olyan közel van hozzá, hogy érzékeli a gyors szívverést. Felpillant rá.* Jó. *Nagy válasz. Halványan rámosolyog.* Miért nem nézel rám?

Makoto

-Hogy? Ah...* a szemébe néz, hogy válaszoljon de tűzforrónak érzi az egész arcát hirtelen, ezért csedben lehorgasztja a fejét. Nem akarja, hogy a fiú lássa, pedig tudja, hogy nem ejtették a fejére

Haruka

*Kis idő után leesik neki, így elszakad tőle. De nem tud elég távol menni tőle, mert nagy a tömeg. Inkább próbál másfelé nézni. Nem akarja Makotot kellemetlen helyzetbe hozni.*

Makoto

*Végre megáll a vonat a parton és leszállnak nagy nehezen. Nagy levegőt vesz és kifújja- Azt hittem meghalok odabent!

Haruka

*Leszáll és inkább a földet kezdi nézni. A szavakra egyből reagál.* Ja, mert túl közel voltam. *Rápillant Makotora.*

Makoto

*Hirtelen odafordul- Nem, dehogy...!*próbálja menteni a helyzetet, de igazából tudja, hogy nagyon átlátszó, és ez nem jó...*

Haruka

Tudom, hogy... igen. Nézd... ha kellemetlen, hogy itt vagyok veled, hazamehetek. *Félrenéz.*

Makoto

-Nem...! Nem... kellemetlen... pont ezaz*néz Haru-ra kivörösödve*- Mindennél jobban szeretném, ha vele lennél, de így nehéz... Így, ahogy most érzek...irántad

Haruka

*A szeme sarkából pillant vissza rá. Zavartan kezd nézelődni, majd sóhajt.* Nehéz, eh? Tudod, nekem is nehéz. Mert... fogalmam sincs, én mit is akarok...

Makoto

- Haru...?

Haruka

*A földet nézi, úgy halad tovább.* Összezavarodtam. *Ennyit tud hirtelen még kinyögni.*

Makoto

*zavartan nevet*- Az én hibám... *felzárkózik és mutatja az utat felfelé a lépcsőkön ahhoz a kisházhoz amit álmában látott*

Haruka

*Sóhajt és ránéz.* Szerinted helyes lenne, ha mi...? *Ha együtt lennének. Másfelől mit szólnának a többiek? Reiék...*

Makoto

*ő nem néz rá, belegondolnia is hátborzongató, mit szólnának hozzá mások... Hiába tartanák titokban, hamar kiderülne, pedig boldog lenne, ha Haru-val lehetne*- Nem tudom, mi lenne helyes, mit jelent az egyáltalán? *félszeg mosoly*- Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni... Olyan... nyugodtnak érzem magam... Mintha semmi más nem számítana

Haruka

*Hát, a fiúk előtt biztos nem tudnák titokban tartani. Valószínűleg Gou is meglepődne, meg úgy... igen. Mindenki. A fiúra néz, majd egy sóhajjal előre.* Mert... nem is számít semmi. Csak... ne feszengj, ha velem vagy. Minden... magától jön majd, úgy érzem. *Meg hát, neki még igazából idő kell. Csak nem tudja, mennyi. Lehet, egy nap, lehet egy hét, lehet, hogy több...* Tegnap este én... *Kezd bele, de végül nem folytatja. Szusszan.*

Makoto

- A tegnap tényleg... Szóval... Nem kellett volna lerohannom téged ilyen hirtelen. Nem gondoltam át, csak cselekedtem*dörzsöli idegesen a nyakát*

Haruka

*Látja az idegességet, így közelebb lép hozzá.* Már... megint idegeskedsz. Nem rohantál le, én akartam tudni, mi a baj, mi az, ami foglalkoztat téged mostanában...

Makoto

-Akkor is*sóhajt és a fiúra néz*- Amikor az ember ilyet kérdez a legjobb barátjától, nem erre a válaszra számít, nemde? Hogy... szereti...*félre néz és kivörösödik az arca, el sem hiszi, hogy kimondta közben a kisházhoz érnek, ami sokkalta jobb állapotban van, mint az álmában, de ez most a legkevésbé sem érdekli*

Haruka

*Azért ez így kimondva. Hű. Zavartan elnéz a másik irányba.* Biztos, hogy engem szeretsz? Én is... szeretlek téged, évek óta barátok vagyunk. Veled nőttem fel... nem kevered össze a szerelmet, ezzel az érzéssel? Tényleg... tényleg szeretsz? *Visszapillant rá lassan. A ház egyáltalán nem érdekli mellesleg.*

Makoto

- Épp ezen gondolkodom már hónapok óta...*süti le a szemeit*- De mi van, ha tényleg csak összetévesztem a dolgokat? Én...Jobban össze vagyok zavarodva, mint te... De... Ha *a szemébe néz* Ha ennyire furcsán érzem magam, amikor a közelemben vagy... Minél közelebb vagy hozzám... Annál nehezebben tudom visszafogni magam... Ez már nem csak barátság...

Haruka

*Nem veszi le róla a tekintetét, úgy hallgatja végig. A szemeibe néz. Végiggondolja.* Mit... tennél most legszívesebben? *Mármint vele. A ház ajtajánál megáll, majd a fiú felé fordul.*

Makoto

*fellép mellé és nem veszi le róla a szemét- Miért...kérdezed... ezt...?*hajol közel és lassan, érzelmesen megcsókolja, miközben gyengéden megfogja a vállait*

Haruka

*Hidegvérrel nézi végig, ahogy mellé lép. A szíve a torkába ugrik és idegeskedni kezd. Miért kérdezett ilyen butaságot? Félre is néz a kérdést hallva, majd vissza. Ekkor érzi meg a fiú ajkait. Lehunyja lassan a szemeit és alig érezhetően, de visszacsókol. A fiú karjaira csúsznak a kezei és finoman megfogja. Olyan... fura ez az egész.*

Makoto

*Nem áll le, nem ereszti, iszonyú szenvedélyesen érinti Haru ajkait, miközben a kezei a fiú karjára csúsznak, abbahagyja a csókot és arcát Haru-éhoz érintve suttogja- Menjünk be... *előveszi a kulcsot és kinyitja az ajtót*

Haruka

*Bátortalanul csókolja. Össze van zavarodva. Tudja, hogy hülyeség, amit csinál. A... lányokat szereti. Ahogy elszakad tőle, rápillant. Amint az ajtó nyitva, belép és megérinti a saját ajkait. Jó... izé. Körbepillant, majd a táskáját lepakolja valahova, ha szabad. Elnéz Makoto felé.*

Makoto

*Felkapcsol egy kis asztali lámpát az előtérben majd Haru-ra néz és lassan odalép hozzá. Nem mosolyog, ahogy szokott, nyugodt, elmélyült tekintettel, szó nélkül hajol a fiú nyakához és lassan épphogy csak érintve a bőrét kezdi csókolgatni, lefelé haladni a vállakhoz, a kulccsonthoz..., közben egyik kezével a fiú hátát símítja felsőn keresztül a másikkal a karját*

Haruka

*Az előteret fürkészi, mikor a fiú odalép hozzá. Kíváncsian kezdi méregetni. Látja, hogy nem mosolyog és a tekintete is furcsa. Mit... mit akar most? A nyakcsókokra felsóhajt, aztán félrenéz. Ez... nem helyes. Nem kéne... ezt tenni. A simogatásra visszapillant, majd idegesen félre. Nem mozdul, olyan... nem is tudom. Le van dermedve.* ~Makoto... én ezt...~ *Sóhajt egy aprót.*

Makoto

*Kényszeríti magát, hogy megálljon. Erősen az ajkába harap és elemeli a kezeit Haru-ról, lefelé néz- Sajnálom...! Ne haragudj... *habozva néz a fiú arcára*

Haruka

*Csak nem tudja, hogyan kellene viselkednie. Ahogy a fiú elemeli róla a kezeit, rápillant. Végigméri, majd félrenéz.* S-semmi... végül is én kérdeztem meg, mit tennél most legszívesebben, de... ez... nekem még... *Idegesen a hajába túr.* ...korai. Az sem biztos, hogy... *Hogy viszonozni tudja Makoto érzéseit.*

Makoto

*kínos és erőltetett mosoly*- Azt hiszem, szívok egy kis friss levegőt*kikerülve Haru-t, kilép az ajtón és szépen lassan lesétál a nyikorgó falépcsőkön zsebre tett kézzel, zabolázva a lélegzetét* ~Mekkora hülye vagyok!

Haruka

*A fiú után lép és a keze után kap, de nem éri el.* Mako...to... *Kilép utána az ajtón, de aztán megáll. Nézi a fiú távolodó alakját, majd leguggol a földre és átkarolja a lábait.* ~Nem akartam megbántani... Makoto... sajnálom.~ *A térdére fekteti a homlokát.*

Makoto

*Lemegy a partra és az óceánon megcsillanó fényeket pásztázza, hatalmas sóhajokkal- Egy idióta vagyok! *erősen megharapja az ajkát*- Hogy lehetek ennyire önző és ... Egyáltalán nem tudok uralkodni magamon...*lesüti a szemeit és csoszog a homokban*

Haruka

*Kis idő után felegyenesedik és Makoto keresésére indul. Egy kis idő után kiszúrja, kissé messze tőle, a homokban. Megáll és úgy kezdi nézni. Meg se szólal.* ~Ha oda is megyek... mit mondjak? Haza kéne mennem, ahelyett, hogy itt... kínos helyzetbe hozom. Vagy ő engem.~ *Sarkon fordul és visszafelé indul.* ~Talán... a barátságunk is odaveszett ezzel a vallomással?~

Makoto

*Felszegett fejjel megáll, és összeszorítja a szemeit*~ Nem tudom, mit tegyek! Vissza kellene mennem... Az én hibám ez az egész! Nem kellett volna...*megfordul és felkocog a lépcsőkön a dombra*

Haruka

*Még a házban van, mikor Makoto felkocog. Épp a táskáját veszi a vállára és elmereng. Az is hülyén jön ki, ha most hirtelen lelép. Wáh >< mit tegyen? Ledobja a táskát. Bizonytalan kissé.*

Makoto

*Megtorpan a ház előtt. Mit tegyen? Felmegy...De utána...? Nem romolhat el itt minden...!

Haruka

*A két szerencsétlen. Mármint... *-* Haru inkább leül ott az előtérben a földre és felhúzza a lábait. Néz maga elé. Néha pedig elpillant az ajtó felé. Makoto vissza se akar jönni? :\*

Makoto

*Végre elszánja magát. Lehet nem ez a legjobb ötlet, de az a fontos, hogy Haru-nak jó legyen. Felmegy a lépcsőn és meglátja a fiút. Megáll az ajtóban*- Haru... *Odalép hozzá, majd egyik lábával letérdel előtte*- Nagyon sajnálom, nem tudom mit tehetnék... Bár visszaforgathatnám az időt... *sóhajt és mélyen lehajtja a fejét*

Haruka

*A hangokra felpillant, majd meglepődik. A szavaira nyekken, majd térdelésbe löki magát. A kezeivel maga előtt támaszkodik meg.* Inkább... felejtsük el egy időre ezt a témát, jó? Kérlek. *Félrenéz. Nem tehet róla. Jobb lenne kicsit... nem gondolni ilyesmire.*

Makoto

*Felnéz és mosolyog*- Igen, az lenne a legjobb...* kinyújtja a kezét*- Gyere állj fel... Menjünk le a partra, nézzünk szét, ússzunk egyet és kész!